Nyálmirigy daganatok

A nyálmirigy daganatok ellátása

C08

1. Általános jellemzők

Nincs ismert etiológiai tényező, mindkét nem betegsége.

Nem jellemző a családi halmozódás.

Incidencia Magyarországon 2005-ben:

parotis: férfi: 148, : 100 (Nemzeti Rákregiszter)

egyéb nyálmirigy: férfi: 53, : 26 (Nemzeti Rákregiszter)

Mortalitás Magyarországon 2005-ben:

parotis: férfi: 21, . 13 (Demográfiai Évkönyv)

egyéb nyálmirigy: férfi: 20, : 10 (Demográfiai Évkönyv)

Középkorú emberekben alakul ki. Sokszor panaszmentesen a fájdalmatlan tömött csomót veszik észre a nyálmirigyben. Ritkábban idegbénulással, fejfájással, rágási panaszokkal jár.

A nyálmirigy tumorok bonyolult anatómiai viszonyok között foglalnak helyet, viszonylag ritkák, s a szövettan és dignitás szempontjából rendkívül sokrétűek, szövettani dignitásukat nem mindig tudjuk meghatározni a kivizsgálás során. Ezért kezelésüket olyan központokban javasolt végezni, ahol a szakmai feltételek adottak.

Döntő többségük a parotisban helyezkedik el, ezek csak kb 20%-ban bizonyulnak malignusnak, 80 %-uk benignus. Előfordulhatnak a submandibularis-, sublingualis-, valamint a kis nyálmirigyekben is. Utóbbi helyeken a malignus tumorok prognózisa rosszabb, mint a parotisban. (ld. 2. melléklet). A benignus daganatok esetén is a fennállási idővel exponenciálisan növekszik a malignizálódás lehetősége. Minél gyakoribb a recidíva, annál magasabb a malignizálódási ráta, malignus tumorok esetén a recidíva csaknem mindig magasabb malignitási fokú, mint a primer daganat.

A daganatok a többi fej-nyak rákhoz hasonlóan adhatnak áttétet a regionális nyaki nyirokcsomókba, malignusabb formáik pedig a primer tumor felfedezésekor, és később, sokszor 5-10 évvel a primer gyógyulása után is megjelennek távoli metasztázisként a tüdőben, agyban, csontokban.

Nem jellemző kísérő betegségek jelenléte.

2. Diagnosztikai eljárások

2.1. Anamnézis

2.2. Fizikális vizsgálat

megtekintés

bimanuális tapintás

2.3. Laboratóriumi vizsgálatok

rutin vérkép, vércsoport, részletes coagulogram és klinikai kémia, sz.sz. tumormarker vizsgálatok

2.4. Képalkotó diagnosztikai vizsgálatok

Gégerák stádium meghatározására a CT és az MR pontossága hasonló, 85-90%-os.

A digitális réteg képalkotók szerepe, hogy pontos tumor stádiumot határozzanak meg, kimutassák a daganat kiterjedését és a környezetbe történő tumor terjedés mértékét, különös figyelemmel előrehaladott tumornál az operabilitás kritériumaira.

A nyaki nyirokcsomó státus felmérése a terápia meghatározásának egyik alapja. Van den Brekel és mts.-i 180 nyaki blokk-disszekciót dolgoztak fel, meghatározták a különböző diagnosztikus módszerek szenzitivitását. Tapintással 67%-, UH-val 75%-, CT-vel 83%-, hagyományos MR-el  82%-ban mutatták ki az áttétes nyirokcsomókat, az UH vezérelt biopszia szenzitivitását 90%-osnak találták. Az MR pontossága a felbontás növelésével és MR-lymphographia alkalmazásával tovább javítható (Sigal R és mtsi). A PET érzékenységét 67-90%-, fajlagosságát 82-100%-, pontosságát 75-93 %-osnak közölték (Kálvin, mtsi).

Bár a mellkasi viszonyok megítélésére a hagyományos röntgenvizsgálat az alapvizsgálat, de mellkasi metasztázis klinikai gyanújakor elsődlegesen CT vizsgálat javasolt.

Előrehaladott stádiumú daganatnál a PET/CT –a staging vizsgálatok része, a távoli metasztázisokat keressük vele. A PET/CT hasznos lehet még a terápiás válasz kiértékelésére, recidíva vizsgálatára, restagingre.

Nyaki ultrahang: lehetőleg mindig elvégzendő. Segítségével megállapítható a tumor nagysága, környezetéhez való viszonya, választ kapunk arra is, hogy a daganat intra-, vagy extrakapszularis elhelyezkedésű-e, s ha nyálmirigyen belüli, akkor pontosan hol helyezkedik el, tokos, körülírt-e, vagy infiltratívan növekszik. Megállapítható vele a nyaki nyirokcsomók nagysága, elhelyezkedése, nagyerekhez való viszonya is.

Mellkas rtg, sz.e. CT: malignitás gyanúja esetén mindig, a pulmonalis metasztázis kizárására

Hasi ultrahang, sz.e. CT: malignitás gyanúja esetén mindig, a hasi metasztázis kizárására

2.5. Fül-orr-gégészeti vizsgálat

2.6. Próbaexcísió

Csak nem tumoros elváltozások pontosítására és rendszerbetegség (pl. malignus lymhoma), vagy inoperabilis tumorok diagnosztizálására végezhető. Egyébként kontraindikált a tumorszóródás és az arcidegsérülés veszélye miatt.

2.7. Aspirációs citológia

Lehetőleg minden esetben elvégzendő, amennyiben a tapintási lelet bizonytalan (pl. belső lebenyi tumor, bizonytalan nyaki metasztázis), ultrahang vezérlete alatt történhet. Segítségével 80-90 %-os biztonsággal eldönthető, hogy az elváltozás tumor, vagy nem tumor, s ha tumor, akkor benignus, vagy malignus-e, ill. ha malignus, akkor primer, vagy szekunder daganatról van-e szó, s esetenként a dignitás kérdésére is választ adhat.

2.8. Szövettani vizsgálat

Műtét előtti szövettani vizsgálat malignus tumor gyanúja esetén tilos a tumor szóródás és az arcidegsérülés veszélye miatt.

Műtét alatti, intraoperatív fagyasztásos szövettani vizsgálat: a metszésvonal ép széle és a nyaki nyirokcsomók tumoros infiltráltságának kizárására vagy igazolására, vagy ha a preoperatív /elsősorban citológiai/ - és az intraoperatív lelet nem egyezik, s a műtét radikalitását kell segítségével eldöntenünk.

 

Műtét utáni szövettani vizsgálat. A műtéti úton eltávolított specimen részletes szövettani feldolgozása a WHO osztályozás alapján (1.sz. tábla)

 

1.sz. tábla

Rosszindulatú nyálmirigydaganatok. Szöveti típus WHO 2005

Acinus sejtes carcinoma. Az esetek 90%-ában a parotist érinti, de kisnyálmirigyekben is előfordul. Nagy halvány basophil, szemcsés cytoplasmájú sejtekből épül fel, melyek a nyálmirigy serosus acinussejtjeire emlékeztetnek de intercalaló ductushámsejtek, vacuolizált vagy világossejtek szintén megfigyelhetők. Solid, microcysticus, papillaris és follicularis variánsa ismert. Általában jól differenciált tumor, de differenciálatlan formája is ismert. A szövettani differenciáltságnál a tumor stádium jobb korrelációt mutat a prognózissal.

Mucoepidermoid carcinoma. A nagy- és kisnyálmirigyekben egyaránt kialakulhat. Alacsony- átmeneti- és magas malignitású lehet, bármelyik típus metasztatizálhat függetlenül a szöveti képtől, mely alacsony malignitási fokúak esetén főleg cisztikus, több mint 50%-ban tartalmaz nyáktermelő sejteket és jól differenciált laphám sejteket. A magas malignitási fok jellemzői a solid szerkezet, gócos vérzések és elhalások, differenciálatlan sejtek. A nyáktermelő sejtek aránya kisebb 10%-nál, néha csak speciális festéssel mutathatók ki.

Adenoid cisztikus carcinoma. Lassan metasztatizáló, de lokálisan agresszív, recidiváló malignus tumor. A szöveti megjelenéstől független a biológiai viselkedése sokszor évekkel (10 éven túl) a primer tumor eltávolítása után ad áttétet. A perineuralis és a perivascularis terjedés, mitotikus aktivitás, sejt-atípia, a solid elrendeződés rosszabb prognózisra utal, szemben a jobb prognózisú cribriform, glandularis vagy tubularis szerkezettel.  Fontos prognosztikus faktor az anatómiai elhelyezkedés (a kis nyálmirigyek tumora jobb prognózisú, a submandibularisé és a sublingualisé a legrosszabb), a tumor nagysága és a sebészi ép szél. A submandibularis nyálmirigyből eredő 30% fölött, a parotisból eredő 10%-ban ad regionális metasztázist. A késői haematogen metasztázisok elsősorban a tüdőben, csontban és a májban jelennek meg.

Polymorph „low grade”adenocarcinoma. A kis nyálmirigyekben fordul elő, változatos szöveti elrendeződés (köteges, tubularis, papillaris, glandularis, solid), cytológiailag érett myoepithel-sejtek és ductális hámsejtek jelenléte jellemzi. Infiltratív növekedést mutat, de általában nem metasztatizál. Komplett sebészi eltávolítás után prognózisa jó.

Epitheliális-myoepitheliális carcinoma. Alacsony malignitású, de gyakran recidiváló tumor, mely távoli áttéteket is adhat (tüdő, vese, agy). Általában jól körülírt, gyakran multilobulált daganat, mely myoepitheliális és ductális sejtekből épül fel.

Világossejtes carcinoma NOS

Basalsejtes adenocarcinoma. Alacsony malignitású, relatíve jó prognózisú tumor. Cytológiailag a basalsejtes adenomára hasonlít, attól csak a tumor széli részén megfigyelhető infiltratív növekedés alapján különíthető el.

Sebaceous carcinoma

Sebaceous lymphadenocarcinoma

Cystadenocarcinoma

Low-grade cribriform cystadenocarcinoma

Mucinosus adenocarcinoma

Oncocytás carcinoma

Salivary duct carcinoma. Ritka, magas malignitású, rossz prognózisú hám tumor. A szöveti kép az emlő comedo carcinomájára emlékeztet, a nagy, eosinophil cytoplasmájú sejtek tág ductusokra emlékeztető struktúrákat formálnak, gyakoriak a fészkeken belüli centrális necrosisok. Infiltrative növekszik, a regionáis nyirokcsomóba metasztatizálhat és távoli áttéteket is képezhet.

Adenocarcinoma NOS. Különböző differenciáltsági fokú, glandularis vagy ductalis differenciációt mutató tumor, melyben nem láthatók az egyéb speciális nyálmirigytumorokra jellemző elváltozások. Gyakran ad regionális áttétet. Kis nyálmirigyből kiindulva általában jobb prognózisú.

Myoepihelialis carcinoma

Carcinoma pleomorph adenomában. Az esetek többségében primer benignus pleomorph adenoma talaján alakul ki, annál nagyobb valószínűséggel, minél hosszabb ideig áll fenn a daganat. Gyakori a preoperatív jelentkező arcidegbénulás. Gyors növekedésű, a malignus komponens egyaránt lehet laphámrák, adenoidcysticus carcinoma, mucoepidermoid carcinoma, adenocarcinoma, vagy differenciálatlan carcinoma. Relatív jóindulatú a non-invazív carcinoma pleomorph adenomában, mely nem infiltratív, az adenomán kívül nem terjed.

Carcinosarcoma, Különösen malignus, ritka daganat, melyben a mesenchymális komponens is malignus.

Metasztatizáló pleiomorph adenoma

Laphám carcinoma. gyors növekedésű, magas malignitási fokú daganat. Gyakori a műtét előtt jelentkező arcideg érintettség. Korán ad regionális nyirokcsomó áttétet. A diagnózis csak akkor állítható fel, ha más lokalizációban levő laphámrák metasztázisa kizárható.

Kissejtes carcinoma (differenciálatlan, kissejtes{neuroendocrin}carcinoma). Hasonló a tüdő kissejtes rákjához, így mindig ki kell zárni a primer tüdő tumor lehetőségét, mert ez esetben, a nyálmirigyben lévő daganat metasztázisnak tekinthető. Kicsiny, közel egyforma, sötétmagvú sejtek lemezeket, fészkeket vagy szabálytalan kötegeket képezve infiltrálják a parenchymát és a periglanduláris szöveteket. Magas malignitású.

Nagysejtes carcinoma (differenciálatlan (nagysejtes) carcinoma. A nyálvezeték éretlen pluripotens sejtjeiből alakul ki. Gyorsan növő, infiltratív tumor, gyakori az arcideg érintettsége is. Regionális és távoli metasztázist egyaránt adhat. Igen rossz prognózisú.

Lymphoepitheliális carcinoma nyálmirigyben ritka, morfológiailag a nasopharynx ilyen tumorával teljesen megegyezik, ezért a primer nasopharynx tumort mindig ki kell zárni.

Haematolymphoid tumorok (Hodgkin lymphoma, diffúz nagy B-sejtes lymphoma, Extranodalis marginális zóna B-sejtes lymphoma)

Malignus mesenchymalis tumorok. Nyálmirigyben viszonylag ritkán fordulnak elő, elsősorban rhabdomyosarcoma, mal. schwannoma, mal. haemangiopericytoma, fibrosarcoma ill. MFH kialakulásával lehet számolni, de egyéb formákat is leírtak

Másodlagos tumorok Többnyire a fej-nyak bőrtumorai és melanomái metasztatizálnak a nyálmirigyekbe, de bárhonnan származhat távoli áttét, leggyakrabban a tüdőből, veséből és emlőből. Fontos annak tisztázása, hogy primer nyálmirigy tumorról vagy áttétről van-e szó.

2.9. EKG, szívultrahang

2.10. Kiegészítő (staging) vizsgálatok

Mellkas: szummációs kétirányú röntgenfelvétel, amennyiben eldöntendő vagy kiegészítendő információ szükséges a mellkasi folyamatról, mellkasi CT vizsgálat szükséges.

Hasi szervek, máj: UH, CT és/vagy MR

Csont: csont metasztázis klinikai gyanújakor csont szcintigráfia, annak pozitivitása esetén a csontscannel korreláló röntgen felvétel szükséges. Kérdéses esetben vagy kiegészítendő céllal, illetve a korábbi vizsgálatok negativitásakor a fájdalmas helyről MR/CT végzendő.

Távoli tumor szóródás pontosítására: PET/CT

 

2.sz. tábla

TNM klinikai osztályozás

 

Nyálmirigyek

T1          2 cm vagy annál kisebb maximális átmérőjű tumor, extraparenchymalis terjedés nélkül.

T2          A tumor (legnagyobb átmérője) nagyobb, mint 2 cm, de nem nagyobb, mint 4 cm, extraparenchymalis terjedés nélkül .

T3          Extraparenchymalis terjedés és/vagy a tumor legnagyobb átmérője nagyobb, mint 4 cm, de kisebb, mint 6 cm.

T4          A tumor ráterjed a koponya-alapra vagy a VII-es agyidegre és/vagy legnagyobb átmérője több, mint 6 cm.

 

N/pN    regionális nyirokcsomók

NX         Regionális nyirokcsomó nem igazolható.

N0          Nincs regionális nyirokcsomóáttét.

N1          Áttét szoliter ipsilateralis nyirokcsomóban, 3 cm-es vagy annál kisebb maximális átmérővel.

N2          Szoliter, 3 cm-nél nagyobb, de 6 cm-nél nem nagyobb ipsilateralis nyirokcsomóáttét: vagy többszörös ipsilateralis nyirokcsomóáttét, melyek közül egyik sem nagyobb, mint 6 cm: vagy kétoldali, vagy ellenoldali nyirokcsomók, melyek közül egyiküknek sincs 6 cm-t meghaladó átmérője.

N2a        Szoliter, ipsilateralis nyirokcsomóáttét, átmérője több, mint 3 cm és kevesebb, mint 6 cm.

N2b        Többszörös ipsilateralis nyirokcsomóáttét, egyiküknek sincs 6 cm-t meghaladó átmérője.

N2c        Kétoldali, vagy ellenoldali nyirokcsomók, melyek közül egyikük átmérője sem haladja meg a 6 cm-t.

N3          Nyirokcsomóáttét 6 cm-t meghaladó átmérővel.

 

Megjegyzés. A középvonalban elhelyezkedő nyirokcsomók ipsilateralisnak tekintendők.

 

M – Távoli áttétek

MX        Távoli áttét nem igazolható.

M0         Távoli áttét nincs.

M1         Távoli áttét(ek).

 

pTNM patológiai klasszifikáció

ApT, pN, pM kategóriák megfelelnek a TNM kategóriáknak.

 

pN0        A szelektív nyaki blokk-disszekció útján nyert szövetmintából lehetőség szerint 6 vagy több nyirokcsomó szövettani vizsgálatát kell elvégezni.

A radikális vagy módosított nyaki blokk-disszekció anyagából legalább 10 nyirokcsomó szövettani vizsgálatát kell elvégezni. Amennyiben a vizsgált nyirokcsomók negatívnak bizonyulnak, de a megkívánt nyirokcsomószám nem áll rendelkezésre, a besorolás pN0. Amennyiben a méret a pN-klasszifikáció egyik kritériuma, úgy a méret az áttétre, nem a teljes nyirokcsomóra értendő.

 

Stádiumbesorolás

Stádium 0                                Tis                            N0                            M0

Stádium I                                T1                             N0                            M0

Stádium II                               T2                             N0                            M0

Stádium III                             T1,T2                        N1                            M0

                                                T3                             N0, N1                     M0

Stádium IV A                         T1, T2, T3                N2                            M0

                                                T4a                           N0, N1, N2              M0

Stádium IV B                         bármely T                 N3                            M0

                                                T4b                           bármely N                M0

Stádium IV C                         bármely T                 bármely N1              M1

MR/CT végzendő.

Távoli tumor szóródás pontosítására: PET/CT

 

2.11. Diagnosztikai algoritmus

2.11.1. Diagnosztikai algoritmus a kivizsgálás során

Anamnézis és fizikális vizsgálat

Képalkotó vizsgálat a tumorról és a nyakról

Mellkas röntgen vagy CT vizsgálat

Laborvizsgálatok

Altatás előtti vizsgálatok, konzílium

2.11.2. Diagnosztikai algoritmus a betegkövetés során

Fizikális vizsgálat és képalkotó: ld a kezelési algoritmust.

Mellkas-röntgenvizsgálat 3 évig 6 havonta.

Csontszcintigráfia, CT, MRI, PET/CT, aspirációs citológia (szükség szerint).

 

3. Gyógykezelés

Alapelv, hogy e tumorok kezelése elsősorban műtéti. A műtét radikalitását malignitás esetén a daganat kiterjedése, szövettani típusa, malignitási foka, valamint a részletes szövettani kép (atípia, polymorphia, perineuralis, intravasalis, lymphatikus invázió, stb.) dönti el. Mivel ezek egy része csak a részletes szövettani lelet alapján bizonyítható, esetenként szükség lehet ennek birtokában a műtéti radikalitás kiterjesztésére is, második ülésben.

A daganatok sokrétűsége miatt minden eset egyénileg mérlegelendő, csak általános irányelvek adhatók

3.1. Sebészi kezelés

A: Submandibularis, sublingualis és kis nyálmirigyek

A benignus tumorokat általában a nyálmiriggyel együtt eltávolítjuk. A malignus tumorok prognózisa rosszabb a parotis tumorokénál, ezért malignitás esetén maximális radikalitás szükséges, a környező szövetek kimetszésével.

 

B: Parotis

a./ Enucleatio /körülírt elváltozás eltávolítása a tok mentén preparálva/

végezhető körülírt, nem tumoros elváltozások (ciszták, nyirokcsomók, lipomák, stb) eltávolítására, de kontraindikált a benignus tumorok többsége esetén, mert:

-          a leggyakoribb tumor, a vegyes tumor tokja nem valódi tok, s a daganat mikroszkópikus nyúlványokkal rendelkezik, ezért enucleatio esetén a recidíva ráta 40-100 % !

-          a recidívák mindig multicentrikusak, s gyakoribb a malignizálódás

-          a Warthin tumor gyakran multicentrikus

-          belső lebeny tumor esetén sérülhet az arcideg

-          a kivizsgálás során nem mindig bizonyítható, hogy a tumor jó-, vagy rosszindulatú-e, s az elégtelen primer műtét rontja a túlélési esélyeket.

 

b./ Subtotalis parotidectomia az arcideg megkímélésével (lateralis lobectomia)

végezhető, ha:

-          a daganat benignus

-          alacsony malignitási fokú, körülírt tumor

-          nagyon kis méretű, arcidegtől távol levő tumor

-          a szövettani képben nincs perineuralis, lymphatikus invázió

 

c./ Totalis parotidectomia az arcideg megkímélésével

végezhető, ha:

-          A daganat mélylebenyi, benignus, vagy low grade malignus

-          malignus tumor esetén, ha nem infiltratív, s mindkét lebenyre terjed, de az arcideggel nem kapaszkodott össze

-          peineuralis, lymphatikus, intravasalis invázió nincs.

 

d./ Radikális parotidectomia az arcideg s szükség esetén a környező szövetek eltávolításával

végzendő, ha:

-          magas malignitási fokú infiltratív tumor esetén

-          ép arcidegfunkció esetén is, ha az ideg, vagy valamelyik ága a tumorban fut

-          második ülésben, ha a végleges szövettani leletben perineuralis, lymphaticus invázió van

-          recidív, magas malignitási fokú tumor esetén

 

e./ Ideg transzplantáció

Lehetőleg azonnal elvégzendő, ha erre lehetőség van

 

f./ Nem végzünk transzplantációt

-    előzetes teljes arcidegbénulás esetén, mert nem várható az ideg regenerációja

-    ha a primer tumor a koponyaalapot elérte (ez esetben 1 év tumor mentesség után a rekonstrukció megkísérelhető)

-    recidív, magas malignitási fokú tumor esetén

 

g./ Nyaki blokk-disszekció ( RND, MRND, SzND)

Terápiás: mindig, ha manifeszt metasztázis van

Elektív: -  low grade tumor lymphatikus invázió nélkül: nem végzünk

-high grade, kisméretű tumor esetén, ha lymphatikus invázió nincs, illetve, ha csak intraparotidealis metasztázis van: wait end see.

-high grade, vagy anaplasticus tumorok esetén egyénileg mérlegelendő

 

3.2. Gyógyszeres kezelés

Kemoterápia

-          Primeren nem hatásos

-          Adjuváns kezelésként, posztoperatív irradiációval együtt egyes tumoroknál adható.

-          Távoli metasztázisok, inoperabilis recidívák esetén palliatív céllal megkísérelhető

3.3. Sugárterápia

Posztoperatív radioterápia

E tumorok radioszenzibilisek, de nem radiokurabilisak, tehát a primer sugárkezelés csak palliatív céllal végezhető, de magas malignitási fokú, infiltratív tumorok eltávolítása után a postoperatív sugárkezelés (esetenként kemoterápiával kombinálva) szignifikánsan javíthatja a betegek túlélési esélyeit. (Evidenciaszint: III.)

 

3.4. Kezelési algoritmus

T1-T2: kezeletlen, reszekábilis, klinikailag benignus: sebészi eltávolítás:

ha alacsony malignitású: megfigyelés

ha adenoid cysticus: posztoperatív sugárkezelés a tumorágyra

ha közepes vagy magas malignitású: posztoperatív sugárkezelés a tumorágyra és a nyaki régióra

Kezeletlen, reszekábilis, klinikailag gyanús malignitásra, > 4 cm vagy a parotis mély lebenyében elhelyezkedő

Parotis lateralis lebeny: parotidectomia, ha N+ radikális blokk-disszekcióval

Parotis mély lebeny: teljes parotidectomia, ha N+ radikális blokk-disszekcióval

Más nyálmirigy: a mirigy teljes eltávolítása, ha N+ radikális blokk-disszekcióval

            Ép szélek és alacsony szöveti malignitási fok esetén: képalkotó kontrollal követés

Szűk, vagy nem ép szél, közepes vagy magas szöveti malignitási fok, perineurális, nyirokér- vagy érinvázió, nyirokcsomó áttét esetén adjuváns sugár- vagy kemoradioterápia

 

Követés fizikális és képalkotó vizsgálattal:

az első évben              1-3 havonta,

a második évben         2-4 havonta,

az 5. évig                    3-6 havonta, azután 6-12 havonta,

késői áttétek és recidíva lehetőségére mindig gondolva.

Recidíva esetén lehetőleg műtét, majd sugárkezelés. Ha a nyakat sugarazták, félévente TSH kontroll javasolt.

 

4. Rehabilitáció

Alapelv, hogy a sanatio és functio egységéből a sanatio az elsődleges-. Amennyiben az onkológiai elvekkel nem ellenkezik, a rekonstrukció egy ülésben elvégezhető /ld. arcideg transzplantáció kérdése/.

5. Gondozás

Benignus tumorok is recidiválhatnak (elsősorban a vegyes tumor, mely 2-4 %-ban kiújulhat subtotalis, vagy totalis parotidectomia után is, főleg akkor, ha preparalas közben a tumor tokja megnyílt), ezért 5 év után is évenkénti kontrollvizsgálat javasolt.

 

Irodalom

1.      Al-Khafaji, BM., Nestok, BR: Fine needle aspiration og 154 parotid masses with histologic correlation. Cancer, 84, 153, 1998.

2.      Becske, M., Czeglédi, F. Remenár, É., Somogyi, A., Udvarhelyi, N.: Rosszindulatú nyálmirigy-daganatok. In: Kásler, M.: Az onkoterápia irányelvei, B+V Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 100-111, 2001.

3.      Buckland, J.R., Manaly, G.et al: Ultrasound guided cutting-needle biopsy of the parotid gland. J Laryngol Otol. 113, 988, 1999.

4.      Carincini, F., Farina, A. et al.: Parotid gland carcinoma:surgical strategy based on local risk factors. J Craniofac Surg, 12, 434, 2001.

5.      Conley, J.: Salivary Glands and the facial Nerve. Thieme, Stuttgart, 1975.

6.      Federspil, P.A.,Constantinidis, J. et al.: Azinuszellkarzinome der Glandula parotidea. HNO, 49, 825, 2001.

7.      Garden, A.S., El-Nagger, A.K. et al: Postoperative radiotherapy for malignant tumors of the parotid gland. Int J Radiat Oncol Biol Phys, 37, 79-85, 1997.

8.      Goode, R., Auclair, P., Ellis, G.: Mucoepidermoid carcinoma of the major salivary glands. Clinical and histopathologic analysis of 234 cases with evalution of granding criteria. Cancer, 82, 1217, 1998.

9.      Hirkowa, K., Hareyama, M. et al.: Diagnosis and treatment of malignant lymphoma of the parotid gland. Jpn J Clin Oncol, 28, 245, 1998.

10.  Hochwald, E., Kormaz, H.et al.: Prognostic factors in major salivary gland cancer. Laryngoscope, 111, 1434, 2001.

11.  Kerrebijn, J., Freeman, J.: Facial nerve reconstruction: outcome and failures. J Otoralyngol, 27, 183, 1998.

12.  Kovács Gy.: A nyálmirigy. In: Németh Gy.: Sugárterápia, Springer, Budapest, 210–214, 2001.

13.  Laramore, G.E., Krall, J.M., Griffin, T.W. et al.: Neutron verus photon irradiation for unresecable salivary gland tumors: final report of an RTG-MRC radomized trial. Int J Radiat Oncol Biol Phys, 27, 235–40, 1993.

14.  Laskawi, R., Rodel, R. et al.: Retrospective analysis of 35 patients with acinic cell carcinoma of the parotid gland. J Oral Maxilofac Surg, 56, 440, 1998.

15.  Leverstein, H., van der Wal, J. et al.: Malignant epithelial parotid gland tumours: analysis and result in 65 previously untreated patients. Br J Surg, 85, 1267, 1998.

16.  Magnano, M., Gervasio, C. et al.: Treatment of malignant neoplasms of the parotid gland. Otolaryngol Head Neck Surg, 121, 627, 1999.

17.  Maguire, S., Flynn, M. et al.: Primary squamous cell carcinoma of the parotid gland: the importance of correct histological diagnosis. Ann Surg Oncol, 6, 768, 1999.

18.  Malata, C., Camilleri, I. et al.: Metastatic tumours of the parotid gland. Br J Oral Maxillofac Surg, 36. 190, 1998.

19.  Mark R., Storey, M.D., Adam, S., Garden, M.D., William, H., Morrison, M.D. et al.: Postoperative radiotherapy for malignant tumors of the submandibulaar gland. J Radiation Oncology Biol Phys, 51, 4, 952–958, 2001.

20.  Miehlke, A.: Surgery of the facial nerve. Urban and Schwar­zenberg, München–Berlin–Wien, 1973.

21.  Pisani, P., Krengli, M. et al.: Metastases to parotid gland from cancers of the upper airway and digestive tract. Br J Oral Maxillofac Surg, 36, 54, 1998.

22.  Regis de Brito Santos, I., Kowalski, L. et al.: Multivariate analysis of risk factors for neck metastases in surgically treated parotid carcinomas. Arch Otolaryngol Head Neck Surg, 127, 56, 2001.

23.  Renehan, A., Gleave, E.et al.: Clinico-pathological and treatment-related factors influencing survival in parotid cancer. Br J Cancer, 80, 1296, 1999.

24.  Schröder, U., Eckel, H. et al.: Wertigkeit der Feinnadelpunktionszytologie bei Neoplasien der Glandula Parotis. HNO, 48, 421, 2000.

25.  Simpson, J.R., Henry, K.L.: Salivary Glands. In: Perez, C., Brady, L.W. (eds.): Principles and Practice of Radiation Oncology. Third Edition, Lippencott-Raven Publishers, Philadelphia, 961–80, 1997.

26.  Sykes, A.J., Longue, J.P., Slevin, N.J. et al.: An analysis of radiotherapy in the management of 104 patiensts with parotid carcinoma. Clin Oncol, 7, 16–20, 1995.

27.  Székely T., Szilvágyi A.: A modern fültőmirigysebészet eredményei, problémái. Fül-orr-gégegyógy, 22, 195, 1976.

28.  Tullio, A., Marchetti, C. et al.: Treatment of carcinoma of the parotid glnd:the result of a multicenter study. J Oral Maxillofac Surg, 59, 263, 2001.

29.  van der Wal, J, Leverstein, H. et al.: Parotid gland tumors:histologic reevalution and reclassification of 478 cases. Head Neck Surg, 20, 204, 1998.

30.  Wang, C.C., Goodman, M.: Photon irradiation of unresecabilis carcinomas of salivary glands. J Rad Oncol Biol Phys, 21, 569-576, 1991.

31.  Weidauer, H., Maier, H.: Speicheldrüsen-Erkrankungen. Springer, Berlin–Heidelberg–New York, 1988.

 

Készítette (a képviselt szakterület feltűntetésével):

Dr. Balatoni Zsuzsa (fül-orr-gégészet)

Dr. Becske Miklós (fül-orr-gégészet)s

Dr. Czeglédi Ferenc (klinikai onkológia)

Dr. Hitre Erika (klinikai onkológia)

Dr. Huszka János (fül-orr-gégészet)

Dr. Remenár Éva (sebészet)

Dr. Répássy Gábor (fül-orr-gégészet)

Dr. Somogyi András (sugárterápia)

Dr. Takácsi Nagy Zoltán (sugárterápia)

Dr. Tamás László (fül-orr-gégészet)

Dr. Udvarhelyi Nóra (pathológia)

 

Onkológiai fórumok

 

Lokalizációk

 

Onkológiai ellátás minimumfeltételei

 

Onkológiai statisztika