Szem és adnexumai daganatok

A szem és adnexumai daganatainak ellátása

C69

 

1. Az élet és az életminőség együttes megőrzése látószervi daganatok esetén

A szem és adnexumai területén előforduló rosszindulatú tumorok egy része áttétképző hajlama miatt a beteg életére veszélyes (pl. retinoblastoma, az uvea malignus melanomája), más része pedig lokális terjedése révén a látószerv épségét károsítva az életminőséget jelentősen ronthatja.

A korszerű onkoterápiás szemléletnek megfelelő kombinált kezelési elvek követésével - amennyiben az a beteg gyógyulási esélyeit nem veszélyezteti - megvalósulhat az életminőséget javító/megőrző, csökkentett radikalitású, komplex terápia, amelyek során törekedni kell a szervmegtartó (pl. neoadjuváns kemoterápia+csökkentett radikalitású műtét+sugárkezelés) beavatkozások együttes alkalmazására.

Az élet megmentése érdekében azonban esetenként nem kerülhető el az életminőségre nézve maradandó károsodással járó, csonkító beavatkozások (pl. teljes szem besugárzás, enucleatio, exenteratio, stb.) vállalása a beteg és orvosa részéről egyaránt. E kérdésben a döntéshozatal a beteg (törvényes képviselője) joga, amelyben különlegesen fontos szerepet játszik a megfelelő, minden részletre kiterjedő orvosi tájékoztatás.

 

Tekintettel arra, hogy ezen daganatok a viszonylag ritkábban előforduló kórképek közé tartoznak, kiterjedt, kontrollált, randomizált, kettős vak vizsgálatok kevéssé állnak rendelkezésre, csak jól tervezett, nem experimentális feltételek között végzett vizsgálatok. Ezeknek megfelelően az irányelvekben leírt ajánlások evidencia szintje IIb-III. Ahol a szövegben ezek nem kerülnek külön megjelölésre, ott a IV (D) típusú evidencia szint (a szakértői panel által elfogadott expert opinion) áll az ajánlás mögött.

 

A szem és az adnexumok különböző részein fellépő daganatok ellátásával kapcsolatos általános elvek, illetőleg konkrét diagnosztikai és terápiás teendők külön fejezeteben kerültek leírásra az alábbiak szerint:

A/ Szemhéj daganatok ellátása,

B/ Kötőhártya daganatok ellátása,

C/ Szemgolyó daganatok ellátása,

D/ Szemüreg daganatok ellátása,

 

A/ Szemhéj daganatok ellátása

 

A.1. Általános jellemzők

A szemhéjak különleges felépítése azok nagyobb motilitását biztosítja. Négy rétegét különböztetjük meg: a felszínt borító bőr igen vékony, alatta közvetlenül helyezkedik el a szemhéjzáró orbicularis izom, ez alatt a Meibom-mirigyeket tartalmazó pillaváz (tarsus), végül a szemhéjat belülről bélelő tarsalis conjunctiva. A szemhéjdaganatok nemcsak kozmetikai és funkcionális zavarokat okozhatnak (szemrés beszűkülése, szemrés záródási zavarai, a bulbus védelmének károsodása, könnycsorgás stb), hanem az orbitába is terjedhetnek.

A betegek folyamatos onkológiai ellenőrzését a meghatározó terápiás beavatkozásokat végző osztályokon célszerű folytatni: szemészeti, bőrgyógyászati, onkoradiológiai, fej-nyaksebészeti osztályok.

A terápiás terv kidolgozásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni.

A.1.1. Kiindulási hely

A szemhéj valamennyi szövetéből kiindulhat daganat, leginkább a bőrből és annak függelékeiből. A leggyakoribb a basocellularis carcinoma, amely gyakorisági sorrendben az alsó szemhéjat, majd a belső szemzugot, a felső szemhéjat, végül a külső szemzugot érinti. Az egyéb tumorok közül a sebaceus adenocarcinoma és a Merkel-sejtes tumor predilekciós helye a felső szemhéj. A ritka laphámrák többnyire az alsó szemhéj szélén jelenik meg.

Melanoma malignum a szemhéjakon ritka, a szemhéjtumorok mindössze 1%-át adja és az összes bőr melanoma kevesebb, mint 1%-át. Rizikófaktorok hasonlóak a más testtájon előfordulókhoz.

A.1.2. A primer tumor terjedési törvényszerűségei

A dermisen belül körkörös izom helyezkedik el, a musculus orbicularis oculi, amely zárja a szemhéjakat. Mivel az izom felszínes, a dermis benignus laesiói (pl. compound naevus) infiltrálhatják az izmot akkor is, ha nem malignusak.

A basocellularis carcinoma többnyire lokális szövetdestrukciót okoz, de előrehaladott stádiumban a szemgolyóba, szemüregbe, paranasalis sinusokba is terjedhet, ill. a szemzugot elérve a másik szemhéjra vagy az arc egyéb területei felé infiltrálhat. A könnypontot beszűrő daganatok könnyelvezetési zavarokat okozhatnak.

A laphámrák a szemhéjat infiltrálja az áthajlás felé és onnan terjedhet az orbitába, vagy perineuralis infiltráció útján az agyburkokra.

A sebaceuscarcinomára az intraepithelialis terjedés jellemző, a conjunctivába, corneába vagy a szemhéj bőrébe (pagetoid terjedés). Perineuralis infiltráció, közvetlen orbitalis infiltráció és a nyirokutakba való terjedés is lehetséges.

A Merkel-sejtes carcinoma gyorsan növekszik, diffúzan terjed, lokális recidíva az esetek 1/3-ában tapasztalható.

A.1.3. A metasztatizálás törvényszerűségei

Említést érdemel, hogy a felső szemhéj külső kétharmada és az alsó szemhéj külső egyharmada a praeuricularis, a felső szemhéj belső egyharmada és az alsó szemhéj belső kétharmada közvetlenül a submandibularis nyirokcsomók felé drenálódik.

A leggyakoribb basocellularis carcinomák esetében az áttétképzés irodalmi ritkaság, ezek inkább lokálisan destruktívan növekednek. A jóval ritkább planocellularis vagy sebaceus adenocarcinoma a regionális nyirokcsomókba ad leggyakrabban áttétet. Innen ritkán előfordulhat felső mediastinalis nyirokcsomókra való továbbterjedés is. A Merkel-sejtes carcinoma és a melanoma is a regionális nyirokcsomókba metasztatizál, de távoli hematogén áttétek sem ritkák (máj, tüdő, csont, agy).

A.1.4. Főbb szövettani típusok

A.1.4.1 Solaris keratosis

A szemhéj leggyakoribb praemalignus elváltozása, amely kezelés nélkül sem feltétlenül válik invazív carcinomává. Klinikailag néhány mm átmérőjű, hámló, keratoticus, lapos hyperaemiás laesio.

Szövettanilag két típusa különíthető el: hypertrophiás és atrophiás. Az atípusos keratinocyták proliferációja miatt az elváltozás papillaris, fokális parakeratosis mindig észlelhető.

A.1.4.2. In situ carcinoma

Erythemás, pigmentált, pörkös, hámló, repedezett keratoticus plakkszerű, kerek, éles határú laesio, néha széle kissé felhányt.

Szövettanilag hyperkeratosis, parakeratosis és plakkszerű acanthosis figyelhető meg. A felhám elveszti rendezettségét, éretlen, atípusos keratinocyták vannak jelen a hám teljes vastagságában. A basalis membrán ép. Hajlamos infiltrálni a szőrtüszők külső gyökérhüvelyét.

A.1.4.3. Carcinoma planocellulare

A szemhéj malignus tumorainak mindössze 6%-át képezi. Idősebb (68–73 év közötti) egyéneken jelenik meg, az alsó szemhéj szélén. Többnyire solaris keratosis talaján fejlődik ki. Prognózisa általában jó, metasztázisok ritkák, de adhat áttétet a praeauricularis és submandibularis nyirokcsomókba.

Szövettanilag jól, közepesen, kevéssé differenciált és differenciálatlan tumort különítünk el. A beosztás megegyezik az egyéb területeken előforduló laphámrákokéval.

Laphámrák orsósejtes variánsa

Szövettanilag sarcomától, fibrosarcomától, fibrosus histiocytomától kell elkülöníteni. (EM, immunhisztokémia segít az elkülönítésben).

A.1.4.4. Basalsejtes carcinoma (basalioma)

A szemhéjak leggyakoribb malignus tumora, a hám eredetű malignus szemhéjdaganatok 80–90%-át adja, az összes szemhéj tumor mintegy 20%-át képezi. A basalioma–laphámrák arány a szemhéjon 40:1. Szemhéj-basaliomás betegek 60%-ában más testtájon is található basalsejtes carcinoma. Klinikailag 3 típusa különíthető el: nodularis, ulceráló, és szklerotizáló. Gyakran pigmentálódik, melanoma malignumtól el kell különíteni. Növekedése (growth pattern) szerint lehet multicentrikus, nodularis, ulceráló, infiltratív és vegyes.

Szövettani típusa a gyakoriság sorrendjében lehet:

-     Nodularis: jól körülírt kerek tumorsejtcsoportok, a perifériás sejtek paliszádszerűen rendeződnek. A stroma enyhén myxoid, retrakciós zónák (cleft) általában feltűnőek.

-     Superficialis: egy vagy több tumoros góc, amely a dermisből és/vagy adnexumokból indul ki és ráterjed a papillaris dermisre. A periférián a sejtek paliszádszerűen rendeződnek.

-     Micronodularis: kis kerek tumoros gócok, amelyek éles határúak, perifériás paliszádszerű sejtrendeződés van.

-     Infiltratív: a tumorsejt-szigetek különböző méretűek, a gócok határa szabálytalan, kihegyezett, paliszádszerű rendeződés kevéssé jellemző.

-     Morpheaszerű: a tumoros gócok kicsik, megnyúltak, éles-szögletes határúak. A sejtek keskeny kötegeket képezve infiltrálnak. A stroma rostos.

-     Vegyes típus: a nodular és micronodularis vegyes szerkezet leggyakoribb, de előfordul nodularis és infiltratív szerkezet keveredése is.

A.1.4.5. Sebaceus mirigyek carcinomája

Gyakorlatilag csak a szemhéjakon fordul elő, egyéb testtájakon rendkívül ritka. Kiindulhat a gyakoriság sorrendjében: a Meibom-(tarsalis) mirigyekből, Zeiss-mirigyekből (pillák faggyúmirigye), a carunculából és szemöldök bőréből. Az esetek 2/3-ában a felső szemhéjból indul ki. Az átlag életkor a diagnóziskor 64 év, nőknél valamivel gyakrabban fordul elő, a nő-férfi arány 3:2.

Klinikailag gyakran rekurráló vagy atípusos chalazion (jégárpa) képében jelenik meg, jellegzetes tünet a pillák kihullása a tüszők invasiója miatt, illetve a féloldali perzisztáló, terápiarezisztens blepharo-conjunctivitis (a szemhéjszél és kötőhártya együttes gyulladása). Ezt a klinikai képet “maszkerád szindróma”-ként említik.

Szövettanilag a differenciáltság foka szerint 3 csoportba osztható.

1.   Jól differenciált tumor: lobularis szerkezetű, a tumorsejtek bőséges, habos-vakuolizált cytoplasmával rendelkeznek, a lebenykék centrumában sebaceus differenciálódást mutatnak.

2.   Közepesen differenciált tumor: nagyrészt anaplasticus sejtekből épül fel, hyperchrom sejtmaggal, feltűnő magvacskával és bőséges cytoplasmával. Differenciált sejtek csak kis területen fordulnak elő.

3.   Differenciálatlan tumor: a legtöbb sejt magja pleomorph, feltűnő magvacskával és amphophil cytoplasmával. Közepes fokú mitotikus aktivitás észlelhető, atípusos oszlásokkal.

A diagnózis felállításához szükség lehet fagyasztott metszetre, Oil red O festéssel.

A.1.4.6. Merkel-sejtes tumor (neuroendocrin carcinoma)

Neuroepithelialis eredetű ritka tumor, az orca után leggyakoribb előfordulása a szemhéj/periocularis régió. Az utóbbi években egyre gyakrabban írják le. Az esetek 2/3-a idős nőkön fordul elő.

Klinikai megjelenés: fájdalmatlan bőr- vagy subcutan csomó, amely fölött a bőr livid-vöröses, teleangiectasiákkal. A felső szemhéjon gyakoribb.

Szövettanilag: A tumor a dermist diffúzan infiltrálja, lehet trabecularis szerkezetű is. A tumorsejtek nagyok, kerek alakúak, a mag/cytoplasma arány magas, a magkromatin finom eloszlású, 1–3 magvacska látható, a mitotikus aktivitás feltűnő.

Differenciál diagnózis: lymphoma, metastaticus tüdőcarcinoma, amelanoticus melanoma, sebaceus carcinoma. EM, de főleg immunhisztokémia segít a diagnózisban, a tumorsejtek NSE és citokeratin pozitívak.

A.1.4.7. Melanoma malignum

Klinikai megjelenés: a nodularis forma a leggyakoribb, ezt követi a felszínesen terjedő forma és a lentigo maligna melanoma.

Szövettani diagnózis és grading azonos az egyéb bőrterületekével.

A.1.4.8. Malignus mesenchymalis tumorok

A szemhéjakon ritkán fordulnak elő, említést érdemel a malignus fibrosus histiocytoma, rhabdomyosarcoma és Kaposi-sarcoma.

A.1.4.9. Lymphomák

Klinikai megjelenés: a szemhéjat általában hurkaszerűen megvastagító terime képében jelentkező lymphomás infiltráció a legtöbbször generalizált betegség lokális részjelenségeként észlelhető.

A.1.5 Várható biológiai viselkedést befolyásoló tényezők – TNM klasszifikáció

A biológiai viselkedést alapvetően meghatározza a daganat szövettani típusa, primer vagy recidív jellege, a tumor lokalizációja, nagysága. Kiterjedése és mélysége befolyásolja a prognózist (kozmetikai, funkcionális károsodás, látást, ill. életet veszélyeztető folyamat) és a terápiát. Fontos még a regionális vagy távoli áttétek esetleges megléte. Ezért lényeges a stádiumbeosztás.

 

TNM osztályozás: (a melanomákra nem vonatkozik, azokra a bőrmelanománál mondottak érvényesek.)

 

T/pT – primer tumor

TX      Primer tumor nem ítélhető meg.

T0       Primer tumor jelenléte nem igazolható.

Tis       Carcinoma in situ.

T1       Bármely nagyságú tumor, mely nem infiltrálja a tarsust, vagy a szemhéj szélére lokalizált esetekben a legnagyobb átmérő 5 mm vagy kisebb.

T2       A tumor infiltrálja a tarsust, vagy a szemhéj szélére lokalizált esetekben a legnagyobb átmérő 5 mm-nél nagyobb, de 10 mm-nél nem nagyobb.

T3       A tumor átjárja teljes szélességében a szemhéjat, vagy a szemhéj szélén elhelyezkedő tumor legnagyobb kiterjedésében meghaladja a 10 mm-t.

T4       A tumor infiltrálja a környező struktúrákat (pl. könnycsatorna, fornix conjunctivae stb.).

A pT-kategóriák megegyeznek a T-kategóriákkal.

 

N/pN – regionális nyirokcsomók

NX       Nem ítélhető meg

N0        Regionális nyirokcsomóáttét nem mutatható ki

N1        Regionális nyirokcsomóáttét kimutatható

 

M/pM – távoli áttétek

MX       Nem ítélhető meg

M0        Nincs kimutatható távoli áttét

M1        Távoli áttét kimutatható

 

A.2. Diagnosztikai teendők

A.2.1. Diagnosztikai algoritmus a kivizsgálás során

A.2.1.1. Anamnézis

Bár a szemhéjdaganatok általában jól láthatók, mégis hosszú idő telhet el, amíg a beteg orvoshoz fordul. Ilyenkor a betegség kezdetének meghatározásában fotó (pl. igazolványkép) adhat útbaigazítást. A növekedés bizonyításának terápiás konzekvenciája lehet. Fokozott napfény expozíció, aromás vegyületekkel és gőzeikkel való munkahelyi ártalmak anamnesztikus jelentőséggel bírhatnak.

A.2.1.2. Fizikális vizsgálat

A szemészeti vizsgálat része a megtekintésen kívül a tapintás is, a szemészeti vizsgálat után a beteg belgyógyászati átvizsgálása javasolt. Ennek kiegészítője a bőrgyógyászati, ill. a gégészeti (fej–nyak-sebészeti) vizsgálat. A megtekintés során a tumor kiterjedése, határai, környezetéhez (könnypontok, canthusok) való viszonya, tapintata, felszíne, pigmentáltsága pontos rögzítést igényel. Fotó-dokumentáció ajánlott.

A.2.1.3. Képalkotó diagnosztikai eljárások

A szemhéjat teljes vastagságában beszűrő, ill. a szemzugok/orrgyök területén mélyen infiltráló daganatok esetén a mélységi terjedés, esetleges intraorbitalis invasio vagy a szemgolyóval való összekapaszkodás megítélésére szükséges lehet UH, CT (leggyakrabban, (evidenciaszint Ia), ill. MRI vizsgálat (evidenciaszint IIa) végzése.

A.2.1.4. Patológiai vizsgálat

Aspirációs citológia ritkán jön szóba. Szövettani vizsgálat a műtét alatt (fagyasztott metszet, Mohs-technika) nagy segítség, ahol rendelkezésre áll.

Szövettani vizsgálat a műtét után kötelező, végleges patológiai diagnózis felállítására és a kimetszés széli zónáinak megítélése szempontjából.

Próbakimetszés és szövettani vizsgálat inoperábilis esetekben is szükséges, minden nem sebészi kezelés megtervezéséhez.

A.2.1.5. Staging vizsgálatok

A basaliomát kivéve, egyéb malignus patológiai lelet esetén (pl. melanoma, planocellularis, sebaceus carcinoma) szükséges általános kivizsgálás: nyaki nyirokcsomók vizsgálata, fej–nyak-sebészeti konzílium, esetleg nyaki UH, mellkasröntgen, hasi UH, csont scintigráfia, labor nagy rutinvizsgálat.

Lymphomák esetén részletezett staging. /Javasolt haematologiai szakrendelésen elvégezni/

A.2.2. Diagnosztikai algoritmus a betegkövetés során

A kezelés után a beteg rendszeres ellenőrzése szükséges, melynek során mellékhatások, lokális recidíva, ill. áttétek megjelenése figyelendő. Optimális esetben a szemészeti vizsgálatot kiegészíti bőrgyógyászati és onkoradiológiai időszakos kontrollvizsgálat, az első évben 2–3 havonta, majd minimálisan félévente 2 évig, ezt követően legalább évente egyszer.

Loko-regionális recidíva gyanúja esetén ismételt biopsia, mélybe terjedés vagy távoli disszemináció gyanúja esetén képalkotó vizsgálatok ismétlése jön szóba.

 

A.3. Gyógykezelés

Szemhéjműtéteket olyan osztályon célszerű végezni, ahol az esetleg szükséges plasztikai rekonstrukció végzésének megvannak a feltételei. Sugár- és kemoterápiás szakorvossal való konzultáció lehetőségét kell ugyanakkor biztosítani.

Amikor csak lehetséges, elsődleges cél a sebészi terápia, egyszerű esetben a teljes kimetszés, ügyelve a műtermékek elkerülésére, pl. hőkárosodás, illetve mechanikus roncsolás. Basocellularis carcinoma esetén 3–4 mm-es ép szegély szükséges minden irányban. Ez a távolság laphámráknál 4 mm, sebaceus carcinománál 5 mm, nagy gondot fordítva a kellő mélységig való excisióra. A sebészi kimetszést szén-dioxid-lézerrel is lehet végezni (vérzéscsillapító hatása előnyös), de a széli részek szövettani megítélése nehezítettebb lehet. Műtéti kontraindikáció esetén, 5 mm-t nem meghaladó felszínes basaliomáknál krioterápia szóba jöhet. Előrehaladottabb stádiumokban sugárkezelés vagy műtét + sugárkezelés javasolt. (evidenciaszint IIa)

Sebaceus carcinománál a legrosszabb prognózisú a felső szemhéjból kiinduló tumor, 10 mm-es vagy annál nagyobb átmérő, Meibom-mirigy-eredet, 6 hónaposnál régebben fennálló tünetek, infiltratív növekedés, differenciálatlanság, nyirokerekbe/orbitába való terjedés. Legjobb a sebészi kimetszés, széles (5 mm-es) ép szegéllyel. Block-dissectióval hosszú tünetmentes posztoperatív időszak biztosítható nyirokcsomóáttétek esetén. A daganat relatíve sugárreziztens, sugárterápia valószínűleg nem képes a betegséget kontrollálni, csak palliatív kezelésként jön szóba, ha sebészi beavatkozás nem végezhető. (evidenciaszint IIa)

A.3.1. A sebészi beavatkozások főbb típusai

A.3.1.1. Próba biopsia

(Inoperábilis esetben diagnosztikus célból, egyébként azonnali in toto kimetszéssel ajánlott kiegészíteni.) Ügyelni kell a kellő mélységű kimetszésre, kiterjedt laesiónál több helyről végezve. Kifekélyesedett tumoroknál célszerű a perifériából kimetszeni és ép szövetet is belefoglalni a mintába.

A.3.1.2. Műtéti megoldások

(az elhelyezkedés és a kiterjedés függvényében)

    25%-nál kisebb bőrhiány esetén excisio és direkt varrat kivitelezhető.

    Kiterjedtebb szövethiánynál szabad bőrátültetés, tarso-conjunctivalis és/vagy myocutan lebenyplasztika alkalmazható.

    Tisztán myocutan hiány esetén spontán granuláció kozmetikailag jó eredményt adhat.

    Totális szemhéj-exstirpatio és szemhéj-rekonstrukció előrehaladott esetekben.

A.3.1.3. Mohs-technika

Az eredetileg leírt in situ szövetfixálást ma már nem alkalmazzák. A makroszkóposan látható tumor kimetszése után újabb, 1–2 mm vastag réteg eltávolítása következik, amelyet kisebb darabokra osztva és jelölve, térképszerű rajzzal azonosít az operatőr. Ezekből fagyasztott metszet készül, majd, ha valamelyik kimetszésben maradék tumorszövet látható, azon területről újabb réteg eltávolítása történik, az eljárás folytatódik, amíg mindenütt ép szövet van. Basocellularis carcinoma esetén 99% az ötéves tumormentes követés, míg laphámrák esetén is 98%.

Jelenleg Magyarországon ritkán elérhető.

A.3.2. Gyógyszeres kezelés

-     Elsődleges kezelésként lymphomákban és szemhéj metasztázis esetén lehet szerepe.

-     Basaliomákban szükségtelen, kivéve többszörös, kiterjedt tumoroknál (xeroderma pigmentosum talaján).

-     Melanomában általában DTIC monokemoterápia, ill. BOLD-séma, a stádiumtól, ill. tünetektől függően.  A gyermekkorban a monoterápia helyett komplex kemoterápia (cisplatin, ifoszfamid, cyclophosphamid, vincristin, VP16, DTIC, aktinomycin-D, BCNU, vindesin) ajánlott.- Planocellularis és Merkel-sejtes carcinoma esetén pl. Cisplatin-Etoposid (+lásd még: Gégedaganatok, 3.2).

A.3.3. Sugárterápia

Frakcionált külső sugárkezelés történhet definitív (T2-3) és palliatív (előrehaladott T4) céllal, ill. residualis daganatnál műtét után. A lokalizáció, kiterjedés és a beteg kora, ill. általános állapota szerint napi 1,8 Gy – 2 Gy – 2,5 Gy vagy 3 Gy frakciók választhatók. Kurativ indikáció esetén lymphomákban 30 – 40 Gy, basalioma, planocellularis, sebaceus vagy metastaticus carcinoma esetén 50–54 Gy, melanomában 50–60 Gy (50 Gy + 10 Gy szűkített boost) az ajánlott összdózis. A makroszkópos tumorkiterjedést körülvevő min. 1 cm-es biztonsági zóna szükséges. A radikális ellátást nem veszélyeztető maximális bulbusvédelem elengedhetetlen. (evidenciaszint IIa)

A.3.3.1. Besugárzási módszerek főbb típusai

-     Felületi röntgenterápia 2–4 mm-es tumorvastagságig: pl. Dermopán 50 kV, 2 mm-es ólom szemkagylót a kötőhártyazsákba helyi érzéstelenítésben behelyezve.

-     Félmély röntgenterápia (ha elektron nem áll rendelkezésre) 5–10 mm mélységig: pl THX 100-150 kV, szintén ólomkontaktlencsével.

-     Elektronterápia mélyebb infitráció, ill. nagyobb kiterjedés esetén: pl. 6–9 MeV linac, individuálisan kialakított 3 mm-es ólomtakarásokkal, ill. legalább a szemlencse takarásával (12 mm átm., 20 mm magas aluminiumblokkal, melyet műanyag kontaktlencsére vagy az applikátor végéhez rögzíthetünk). Ajánlatos a beteg testhelyzet fixálása individuális fejrögzítő maszkkal. A felszínre jobban koncentrálható a dózis, ha megfelelően kialakított szövetekvivalens bolust is használunk.

A.3.4. Primer kezelés

A.3.4.1. Kezelés a szövettan és a primer tumor nagysága szerint

A.3.4.1.1. Basalioma

(jó sugárérzékenységű daganat)

T1       Műtét.

            Nem ép resectiós szélek esetén reoperáció és/vagy posztoperativ sugárkezelés (50 Gy, 1,8–2 Gy/fr).

T2       Műtét + plasztikai rekonstrukció, vagy definitív sugárkezelés (50–54 Gy, 2 Gy/fr).

T3       Definitív sugárkezelés (50–54 Gy, 2,5–3 Gy/fr).

T4       Palliatív sugárkezelés (45–54 Gy, 2,5–3 Gy/fr).

 

A.3.4.1.2. Planocellularis és sebaceus carcinoma

(közepesen sugárérzékeny daganatok)

T1       Műtét, egyéni elbírálás alapján posztoperatív sugárkezeléssel (50 Gy, 2 Gy/fr).

T2       Műtét (+ szükség esetén rekonstrukció) + posztoperatív sugárkezelés (50 Gy, 2 Gy/fr).

T3       Műtét + rekonstrukció + posztoperatív sugárkezelés          
(50 Gy, 2–2,5 Gy/fr), vagy    definitív sugárkezelés (50–55 Gy, 2–2,5 Gy/fr)

T4       Palliatív sugárkezelés (45–54 Gy, 2–2,5–3 Gy/fr)

 

A.3.4.1.3. Melanoma malignum

(kevéssé sugárérzékeny daganat)

Alapelveiben megegyezik a “Bőr és melanoma malignum” c. fejezetben leírtakkal, a conjunctivát elérő esetekben a radikális műtét azonban csak az exenteratio lehet.

Gyermekkorban a komplex kemoterápia (l. a 9. oldal 3.3 pontjánál) biztató eredményekkel jár.

 

A.3.4.1.4. Lymphomák

(igen sugárérzékeny daganatok)

Általában generalizált betegség részjelenségeként a szemhéjban jelentkező manifesztáció esetén:

Palliatív lokális sugárkezelés (30–40 Gy, 2–2,5–3 Gy/fr) + kemoterápia.

 

A.3.4.2. Kezelés a regionális áttét szerint

N0        Observatio

N1        Funkcionalis vagy radikális nyaki dissectio és/vagy sugárkezelés (45–50 Gy, 2–2,5 Gy/fr), a szövettani eredménytől függően adjuváns kemoterápia.

 

A.3.5. Recidívák kezelése

A.3.5.1. Lokális recidíva

Recidíva bármely elsődleges kezelés után előfordulhat. Ennek leggyakoribb oka a nem kellő radikalitással végzett primer ellátás (pl. a környező képletek kímélése miatt való elégtelen kimetszés, vagy aluldozírozott sugárkezelés).

-  Operábilis lokális recidiva esetén reoperáció +/– sugárkezelés a szövettantól függően.

-  Inoperabilitás esetén irradiáció a még leadható dózisig, figyelembe véve, hogy volt-e előzetes sugárkezelés, mikor és milyen dózissal. Szövettani típustól függően adjuváns kemoterápia szisztémásan, egyéni elbírálás szerint.

A.3.5.2. Regionális nyirokcsomóáttét

Mint: A.3.4.2.

 

A.3.5.3. A távoli áttét kezelése

M0        Obszerváció

M1      Szoliter metasztázis esetén műtét és/vagy sugárkezelés. Gyermekeknél szoliter metasztázis esetén is indokolt a kemoterápia.

             Multiplex áttét esetén kemoterápia a beteg általános állapotától függően.

 

 

B/ Kötőhártya daganatok ellátása

B.1. Általános jellemzők

Conjunctiva borítja a szemgolyó elülső felszínét (a cornea kivételével) és a szemhéjak belső felületét. A szemhéjszéli mucocutan junctionál éles átmenet figyelhető meg a többrétegű elszarusodó laphám és a kötőhártya többrétegű hengerhámja között. A conjunctivalis hám basalis rétege melanocytákat és Langerhans-sejteket is tartalmaz.

A conjunctivából gyakran indulnak ki tumorok, de ezek többsége jóindulatú.

A szem kötőhártyájának rosszindulatú daganatai még a szem egyéb szöveteinek tumoraihoz képest is ritkák. Külön nem foglalkozunk a szaruhártya irodalmi ritkaságnak számító daganataival és itt említjük meg, hogy a sclera primer tumorai nem ismeretesek. E kettőt inkább a környezet felől infiltrálhatják daganatok. A bulbaris conjunctiván keletkező elváltozások korán felfedezhetők, az áthajlásban és a tarsalis felszínen lévők azonban sokáig észrevétlenek maradhatnak. Nagy jelentőségük abban a veszélyben rejlik, hogy a sclera, ill. az orbita felé destruktíve terjedhetnek.

A betegek folyamatos onkológiai ellenőrzését a meghatározó terápiás beavatkozásokat végző osztályokon célszerű folytatni: szemészeti, -onkodermatológiai, onkoradiológiai osztályok.

A terápiás terv kidolgozásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni.

B.1.1. Kiindulási hely

A kötőhártya tumorai a felszínes epithelből, a subconjunctivalis kötőszövetből és annak ereiből, nyirokereiből, ill. a kötőhártyában elhelyezkedő mirigyekből indulhatnak ki. Megjelenhetnek a bulbaris és a tarsalis kötőhártyán, ill. a fornixban egyaránt.

B.1.2. A primer tumor terjedési törvényszerűségei

A kiindulási helytől és a szövettani felépítéstől függően a tumor terjedhet felszínesen vagy a környezetet infiltrálva. Előbbi esetben a limbust, majd a corneát elérő folyamat közvetlen látáscsökkenést okozhat. Utóbbi esetben a szemüreg felé gyors terjedés jöhet létre.

B.1.3. A metasztatizálás törvényszerűségei

A primer, extranodalis conjunctivalis lymphoma legtöbbször lokalizált marad (St. I/E), ha viszont szisztémás betegség részjelensége, akkor már eleve más régiók is érintettek (St. III-IV/E). A kötőhártya mucoepidermoid és planocellularis carcinomái a regionális nyirokcsomókba (l.: Szemhéj 1.3), a conjunctiva melanoma hematogen úton is hajlamos az áttétképzésre.

B.1.4. Főbb szövettani típusok

B.1.4.1. Intraepithelialis neoplasia

(Dysplasiatól carcinoma in situig terjedő spektrum.)Bárhol előfordulhat a kötőhártyán, de leggyakrabban a limbus tájáról indul ki. Ritkán válik invazivvá, spontán regresszió is előfordulhat.

Szövettanilag acanthosis jellemzi, a normál sejtérés teljes hiánya, a cytolológiai atípia a hám teljes vastagságára terjed. A sejtek sokszor nagyok és megnyúlt alakúak, hossztengelyük merőleges a basalis membránra. A parakeratosis elenyésző, a mitotikus aktivitás kiterjed valamennyi rétegre.

B.1.4.2. Laphámrák

Leggyakrabban solaris keratosis talaján alakul ki a limbusnál az interpal-pebralis területen. Lassan nő, exophyticus/papillaris, általában jól differenciált és leukoplakia képében jelenik meg. A dysplasia talaján keletkező carcinoma többnyire kevéssé differenciált, endophytikusan nő, a corneába vagy sclerába terjed. Elhanyagolt tumor a szemgolyóba vagy orbitába törhet.

Szövettanilag a legtöbb conjunctivalis laphámrák jól differenciált és csak előrehaladott esetben észlelhető a subconjunctiva beszűrődése. A szöveti kép változatos, nagy sejtméretbeli eltérések, és különböző mértékben differenciált setjek fordulnak elő.

Laphámrák orsósejtes variánsa a conjunctivában is előfordul. Viselkedése lehet agresszív. Fibrosus histiocytomától és sarcomától kell elkülöníteni. Citokeratin immunhisztokémiai kimutatása nagy segítség a diagnózis felállításában.

B.1.4.3. Mucoperidermoid carcinoma

Ritka, inkább idős betegeken fordul elő. Ha elégtelenül metszik ki, hajlamos az intraocularis vgy orbitalis invasióra, többnyire a limbus területéről indul ki.

B.1.4.4. Primer akvirált melanosis (PAM)

Lapos, sárgásbarna pontszerű pigmentáció a conjunctiva bármely területén, amely általában középkorúakon keletkezik. Lefolyása sokszor kiszámíthatatlan. Az esetek mintegy harmadában melanoma malignummá progrediál. Szövettani vizsgálata prognosztikai jelentőségű és szükséges a kezelés eldöntéséhez. Ha atípusos melanocyták Paget-kór-szerűen infiltrálják a hámot, a melanoma kialakulásának rizikója 90%, ha csupán a hám basalis rétege érintett, az esély 20%.

B.1.4.5. Melanoma malignum

Többnyire felnőttkorban keletkezik, megjelenhet bárhol: a bulbaris és tarsalis conjunctivában, az áthajlásban, a plica semilunarisban. A carunculában is előfordulhat, de ott a legritkább. A conjunctivalis melanoma 2/3-a PAM talaján fejlődik ki, emiatt a pigmentált conjunctivaelváltozás növekedését és vastagságának fokozódását melanomagyanúsnak kell tartani és ennek megfelelően kezelni.

Szövettanilag lehet orsósejtes, ilyenkor sokszor amelanoticus, vagy epitheloid sejtes. Kétes esetben HMB-45, S-100 pozitivitás és citokeratin negati-vitás segít a hámsejtektől való elkülönítésben.

B.1.4.6. Lymphoma

Többségében non-Hodgkin-, B-sejtes-lymphoma, ritkán (AIDS kapcsán) T-sejtes lymphoma is előfordul. Lehet általános megbetegedés részjelensége, vagy extranodalis lokalizációjú tumor (MALT lymphoma).

B.1.4.7. Kaposi-sarcoma

Fiatal AIDS-es betegeken fordul elő a leggyakrabban, a tarsalis conjunctivában vagy az áthajlásban.

Szövettanilag orsó alakú sejtek és a kis erek subepithelialis proliferációja figyelhető meg.

B.1.5. Várható biológiai viselkedést befolyásoló tényezők – TNM klasszifikáció

A biológiai viselkedést alapvetően meghatározza a daganat szövettani típusa, ezért a hisztológiai diagnózis ismerete döntő. A tumor lokalizációja, nagysága, felszínes és mélységi kiterjedése befolyásolja a prognózist (kozmetikai, funkcionális károsodás, látást, ill. életet veszélyeztető folyamat) és a terápiát. Alapvetően fontos még esetleges regionális vagy távoli áttétek megléte. Ezért a stádiumbeosztás lényeges.

 

TNM osztályozás

B.1.5.1. Conjunctiva carcinoma

T/pT – primer tumor

TX            Primer tumor nem ítélhető meg.

T0             Primer tumor jelenléte nem igazolható.

Tis             Carcinoma in situ.

T1             A tumor legnagyobb kiterjedésében 5 mm-es vagy annál kisebb.

T2             A tumor legnagyobb átmérője több mint 5 mm, de nem infiltrálja a környező struktúrákat.

T3             A tumor infiltrálja az orbitán kívüli környező struktúrákat.

T4             A tumor infiltrálja az orbitát.

 

B.1.5.2. Conjunctiva malignus melanomája

TX/pTX   Primer tumor nem ítélhető meg.

T0/pT0     Primer tumor jelenléte nem igazolható.

T1             A conjunctiva bulbi tumora(i), egy kvadránsra vagy annál kisebb területre korlátozódó növekedéssel.

    pT1       A conjunctiva bulbi tumora(i), egy kvadránsnyi vagy annál kisebb kiterjedéssel, 2 mm-es, vagy annál kisebb vastagsággal.

T2             A conjunctiva bulbi tumora(i), mely(ek) egynél több kvadránsra terjed(nek) ki.

    pT2       A bulbaris conjunctiva tumora(i), a tumor(ok) több kvadránst fog(nak) be, vastagsága(uk) nem haladja meg a 2 mm-t.

T3             A fornix conjunctivae és/vagy a tarsalis conjunctiva és/vagy a caruncula tumora(i).

    pT3       A fornix conjunctivae és/vagy a tarsalis conjunctiva és/vagy a caruncula tumora(i), vagy a bulbaris conjunctiva tumora, amely 2 mm-nél vastagabb.

T4/pT4     A tumor infiltrálja a szemhéjat, a szaruhártyát és/vagy az orbitát.

 

N/pN – regionális nyirokcsomók

NX            Nem ítélhető meg.

N0             Regionális nyirokcsomóáttét nem mutatható ki.

N1             Regionális nyirokcsomóáttét kimutatható.

 

M/pM – távoli áttétek

MX           Nem ítélhető meg.

M0            Nincs kimutatható távoli áttét.

M1            Távoli áttét kimutatható.

 

B.2. Diagnosztikai teendők

B.2.1. Diagnosztikai algoritmus a kivizsgálás során – Staging vizsgálatok

Anamnézisfelvétel (UV-expozíció!), szemészeti vizsgálat réslámpával. Fotodokumentáció. Ha orbitalis terjedés gyanúja merül fel, képalkotó eljárás szükséges (CT).

Diagnosztikus célú biopsiát PAM esetén a malignizálódás eldöntésére végzünk, lymphoid infiltrációnál pedig a klasszifikálás céljából. Klinikailag malignus tumoroknál in toto excisióra kell törekedni.

Ha lymphoma vagy melanoma igazolódik, staging vizsgálatokat kell végezni.

B.2.2. Diagnosztikus algoritmus a betegkövetés során – Restaging

Rendszeres szemészeti, hematológiai, onkoradiológiai kontroll. Ellenőrzés az első évben három havonta, ezt követően félévente további két évig, majd évente végzendő.

 

B.3. Gyógykezelés

B.3.1. A sebészi beavatkozások főbb típusai

A conjunctiva tumorok többsége sebészi kimetszésre alkalmas. Szükség esetén ez intraoperatív krioterápiával kiegészíthető.

B.3.2. Gyógyszeres kezelés

-  Melanoma esetén a DTIC, ill. BOLD séma szerinti adjuváns kezelés jön szóba. A gyermekkorban a monoterápia helyett komplex kemoterápia (cisplatin, ifoszfamid, cyclophosphamid, vincristin, VP16, DTIC, aktinomycin-D, BCNU, vindesin) ajánlott.

-  Planocellularis carcinomáknál platinabázisú kezelést használhatunk (pl. CDDP-Etoposid).

-  Lymphomákban a malignitási foknak megfelelően kell eljárni. Low-grade lymphomák esetén elegendő a sugárkezelés. Intermedier és high-grade típusokban szisztémás kezelés javasolt a lymphomáknál leírtak szerint. Mivel gyermekkorban nincs low-grade lymphoma, minden esetben szükséges kemoterápia. (evidenciaszint II)

B.3.3. Sugárterápia

- Brachyterápia: Ahol rendelkezésre áll, a bulbaris conjunctivára lokalizált folyamatoknál kontakt irradiatiót alkalmazhatunk radioaktív epi-bulbaris plakkokkal, elsősorban a béta-sugárzó stronciummal (Sr-90). Ezzel pár másodperc alatt megfelelő applikátor segítségével nagy dózis leadható, a rövid hatótávolság miatt a lencse veszélyeztetése nélkül.

- Frakcionált külső sugárkezelés definitív (T1-3), posztoperatív (residualis daganat esetén) vagy palliatív (előrehaladott T4) céllal történhet. A lokalizáció, kiterjedés és a beteg kora, ill. általános állapota szerint napi 1,8 Gy – 2 Gy – 2,5 frakciók választhatók. Kuratív indikáció esetén lymphomákban 30–40 Gy, planocellularis carcinoma esetén 50–54 Gy, melanomában 50–60 Gy (50 Gy+10 Gy szűkített boost) az ajánlott összdózis. A makroszkópos tumorkiterjedést körülvevő min. 1 cm-es biztonsági zóna szükséges. A radikális ellátást nem veszélyeztető maximális bulbus-, ill. szemlencsevédelem elengedhetetlen. (evidenciaszint III)

B.3.3.1. Besugárzási módszerek főbb típusai

-  Felületi röntgenterápia 2–3 mm-es tumorvastagságig, csak max. 5 mm átmérőjű tumor esetén, ill. ha a tumor a tarsalis kötőhártyára korlátozódik és a szemhéj jól kifordítható a kezelés idejére: pl. Dermopán 50 kV, 2 mm-es ólom szemkagylót a kötőhártyazsákba helyi érzéstelenítésben behelyezve.

-  Elektronterápia mélyebb infitráció, ill. nagyobb kiterjedés esetén: pl. 6–9 MeV linac, individuálisan kialakított 3 mm-es ólom takarásokkal, ill. legalább a szemlencse takarásával (12 mm átm., 20 mm magas alumíniumblokkal, melyet műanyag kontaktlencsére vagy az applikátor végéhez rögzíthetünk). Ajánlatos a beteg rögzítése individuális fejrögzítő maszkkal. A felszínre jobban koncentrálható a dózis, ha megfelelően kialakított szövetekvivalens bolust is használunk.

B.3.4. Primer kezelés

A kezelés a szövettan és a primer tumor nagysága szerint változó.

B.3.4.1. Kezelés a primer tumor szerint

B.3.4.1.1. Conjunctiva lymphoma

(jó sugárérzékenységű daganat)

 

T1         Próbaexcisio, szövettani vizsgálat, majd definitív sugárkezelés    
             vagy műtét és posztoperatív sugárkezelés, ill. gyermekkorban kemoterápia.

T2-4     Próbaexcisio, szövettani vizsgálat, majd definitív sugárkezelés

Bármely T-kategória esetén közepes és magas malignitású lymphomáknál adjuváns kemoterápia.

B.3.4.1.2. Conjunctiva carcinoma

(közepesen sugárérzékeny daganat)

 

T1-2     Műtét, + szövettanilag nem ép szélek esetén reoperáció és/vagy posztoperatív sugárkezelés.

T3         Műtét + posztoperatív sugárkezelés.

T4         Próbaexcisio, szövettani vizsgálat, majd definitív sugárkezelés.   
             vagy műtét és posztoperatív sugárkezelés. Kemoterápia mérlegelendő.

B.3.4.1.3. Conjunctiva melanoma

(kevéssé sugárérzékeny daganat)

T1-2     Műtét, + szövettanilag nem ép szélek esetén reoperáció és/vagy
poszt-operatív sugárkezelés és kemoterápia.

T3-4     Exenteratio és/vagy sugárkezelés és kemoterápia.

B.3.4.2. Kezelés a regionális áttét szerint

N0          Obszerváció

N1          Funkcionális vagy radikális nyaki dissectio és/vagy sugárkezelés (45–50 Gy, 2–2,5Gy/fr), a szövettani eredménytől függően adjuváns kemoterápia.

B.3.5. Recidívák kezelése

B.3.5.1. Lokális recidiva

Recidíva bármely elsődleges kezelés után előfordulhat. Ennek leggyakoribb oka a nem kellő radikalitással végzett primer ellátás (pl. a környező képletek kímélése miatt való elégtelen kimetszés, vagy aluldozírozott sugárkezelés).

-  Operábilis lokális recidíva esetén reoperáció +/– sugárkezelés a szövettantól függően.

-  Inoperabilitás esetén irradiáció a még leadható dózisig, figyelembe véve, hogy volt-e előzetes sugárkezelés, mikor és milyen dózissal. Szövettani típustól függően adjuváns kemoterápia szisztémásan, ill. lokális intraarterialis kemoterápia formájában, egyéni elbírálás szerint.

B.3.5.2. Regionális nyirokcsomóáttét

Mint B.3.4.2.

B.3.5.3. A távoli áttét kezelése

M0        Obszerváció.

M1      Szoliter metasztázis esetén műtét és/vagy sugárkezelés. Gyermekeknél műtét és/vagy sugárkezelés, valamint kemoterápia.

             Multiplex áttét esetén kemoterápia a beteg általános állapotától függően.

 

C/ Szemgolyó daganatok ellátása

 

C.1. Általános jellemzők

Intracularis malignus tumorok kiindulhatnak az uveából, a retinából és igen ritkán a neuroepitheliumból. Az uvealis melanoma a leggyakoribb primer malignus intraocularis tumor, incidenciája 6/millió/év. Etiológiája ismeretlen. Az ismert rizikófaktorok közül említést érdemel a kor, az átlagéletkor a diagnóziskor 53 év. A bőr pigmentáltsága: fehérekben 8,5-szer gyakoribb, mint feketékben, ázsiaiaknál az incidencia a kettő között van. Férfiakban valamivel gyakoribb, mint nőkben. Prediszponáló tényező a congenitalis melanosis és naevus jelenléte.

A retinoblastoma a gyermekkor leggyakoribb intraocularis tumora és egyben a retina leggyakoribb daganata.

A központi idegrendszer malignus lymphomája a második leggyakoribb daganat, amely érintheti a retinát.

A primer intraocularis tumoroknál gyakoribb az áttéti daganat, mely az esetek többségében a chorioideában jelenik meg, a primer tumor leggyakrabban emlő-, tüdő-, gastrointestinalis és veserák, valamint hematológiai kórképek.

A betegek folyamatos onkológiai ellenőrzését a meghatározó terápiás beavatkozásokat végző osztályokon célszerű folytatni: szemészeti, gyermekonkológiai, bőrgyógyászati, onkoradiológiai osztályok.

A terápiás terv kidolgozásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni.

C.1.1. Kiindulási hely

Malignus melanoma az uvea bármelyik részéből kiindulhat, azaz az irisből, corpus ciliaréból és chorioideából, utóbbiak a leggyakoribbak, az iris melanoma a legritkább. Egyéb uvealis tumorok rendkívül ritkák.

Retinoblastoma a gyermekkor primer intraocularis tumora, ritka (1/20000– 1/60000 élő újszülött), az összes gyermekkori malignus daganat kb. 3%-át adja a fejlett országokban. Adatok szólnak amellett, hogy fejlődő országokban (Latin-Amerika, Afrika, India) ennél gyakoribb. Tény, hogy egy évszázad alatt a fatális kimenetelű betegségből 95%-ban gyógyítható betegséggé vált.

Az esetek többségét 3 éves kor előtt diagnosztizálják, a bilateralis eseteket ennél is korábban. Általánosságban elmondható, hogy minél fiatalabb korban észleljük a tumort, annál valószínűbb, hogy örökletes, tehát kétoldali daganat várható.

A retinoblastoma oka az RB gén mindkét alleljének elvesztése (13-as kromoszóma hosszú karja). Az ivarsejtek mutációja öröklődő (kétoldali, multifokális), a szomatikus sejteké sporadikus (féloldali, egygócú) retinoblastomát eredményez.

C.1.2. A primer tumor terjedési törvényszerűségei

Chorioidea melanoma esetén a sclera általában megakadályozza a tumor kitörését a bulbusból, a Bruch-membrán, amely a chorioidea és retinalis pigmentepithelium között helyezkedik el azonban gyenge, a tumor fölött megrepedhet, a daganat jellegzetes “gomblyuk” vagy gomba alakot vesz fel. Ez a kép a közepes méretű tumorokra jellemző. További növekedés esetén a tumor elpusztítja az intraocularis szöveteket és teljesen kitölti a szemgolyót. Egyes tumorok a sclerán áthaladó erek és idegek mentén jutnak hátrafelé az orbitába, vagy előre a conjunctiva alá. Ismert diffúzan infiltráló chorioidealis melanoma is, amely laterálisan infiltrálja az uveát anélkül, hogy azt lényegesen megvastagítaná. Ezen tumoroknál a sclera invasio gyakoribb. Peripapillaris tumor a látóidegfőt infiltrálhatja, de általában az invasio nem terjed túl a lamina cribrosán.

A corpus ciliare (sugártest) melanomája: ritkább a chorioidea melanománál. Gyakran előrefelé terjed, beszűri az irisgyököt, a zugi képleteket és elülső csarnokot. Hátrafelé a hátsó csarnokba terjedve benyomja a lencsét, cataractát vagy subluxatio lentist okozhat. Diffúz melanoma a sugártestben is előrfordul, növekedése gyűrűszerű (ring melanoma). Ez a típus hajlamos extraocularis terjedésre, a csarnokvíz-elfolyás útjának mentén. Összetéveszthető conjunctivalis melanomával.

Az iris melanoma a legritkább. Mivel jól láthatók, már kis tumorok is diagnosztizálhatók, a betegek életkora is alacsonyabb.

Retinoblastoma elhanyagolt esetben leggyakrabban a látóidegfőn keresztül a látóideget infiltrálja, innen az idegrostokon keresztül a chiasmába terjedhet, vagy a pia materen keresztül a subarachnoidealis térbe. Innen a liquorkeringéssel a tumorsejtek eljutnak az agyba és a gerincvelőbe. Ha a tumor a choroideát infiltrálja, a preformált scleralis csatornákon, vagy a sclerán keresztül az orbitába terjedhet. A retinoblastoma első tüneteinek megjelenésétől számítva az extraocularis terjedéshez kb. hat hónap elegendő.

C.1.3. A metasztatizálás törvényszerűségei

Az uveának nincsenek elvezető nyirokútjai. Az uvealis melanomák közül a nagy méretű (15 mm-nél nagyobb átmérőjű) és epitheloid sejtes tumorok hajlamosak hematogen metasztázist képezni a májban.

Retinoblastoma négy különféle módon képezhet metasztázist: direkt infiltráció, szóródás, hematogén disszemináció és nyirokúti terjedéssel. Utóbbi akkor következhet be, ha extraocularis invasio kapcsán a tumor eléri a conjunctiva nyirokútjait.

C.1.4. Főbb szövettani típusok

A melanomakét citológiai típusra osztható: orsó- és epitheloid-sejtesre. Az orsósejtek többnyire kötegekbe rendeződnek. A sejtek cytoplasma membránja nem vehető ki, a cytoplasma fibrillaris vagy finoman szemcsés. A mag alapján két szubtípusra oszthatók:

-     A-orsósejtek: magjuk karcsú, finom kromatinnal, magvacska nem vehető ki. Gyakran hosszanti redő látható a magmembránon, ami kromatincsík benyomását kelti.

-     B-orsósejtek: magjuk duzzadtabb, a kromatin durvább, feltűnő eosinophil magvacskával. Mitózisok ritkák A-orsósejtes tumorokban, B-orsósejtesben sem gyakoriak.

   Epitheloid sejtek: nagyobbak az orsósejteknél, pleomorphak, általában bőséges cytoplasmával rendelkeznek, A sejthatárok jól kivehetők, extracellularis réssel az egyes sejtek között. A kohézió hiánya igen jellemző. A mag nagyobb és kerekded, szabálytalanul intendált. A kromatin durva és a magmembrán mentén rendeződik. Igen nagy eosinophil nucleolus jellemző, bizarr és többmagvú sejtek is előfordulhatnak.  A mitotikus aktivitás nagyobb az orsósejtekénél.

A retinoblastoma malignus neuroblastos daganat, amely a retina bármely magvas rétegéből kiindulhat. A tumorsejtek nagy basophil maggal és keskeny cytoplasmaszegéllyel rendelkeznek, az oszlások száma magas. Igen jellemző, hogy a gyors növekedés miatt a tumorban kiterjedt necrosisok észlelhetők az erektől távolabbi területeken. Differenciált tumorokban rozetták és “fleurette”-ek figyelhetők meg, rozetták elvétve a kevéssé differenciált tumorokban is előfordulnak.

C.1.5. Várható biológiai viselkedést befolyásoló tényezők – TNM klasszifikáció

Melanoma esetén a tumor sclerával érintkező felületének nagysága, a sejttípus (az epitheloidsejtes tumor a legrosszabb prognózisú), sclera invasio, a tumor szemen belüli lokalizációja (a corpus ciliare érintettség), mitotikus aktivitás, necrosis, DNS-aneuploidia, zárt hurkokat képező érstruktúra rontja a prognózist.

Retinoblastománál a klinikai gyakorlatban elterjedt Reese–Ellsworth-beosztás a szemgolyó, illetve a látás megtartásának esélyeire vonatkozik, ebből a túlélés nem prognosztizálható. A legtöbb retinoblastoma a gyerekkori blastos tumorokra jellemző gyors invazív terjedést mutat. Az életkilátásokat illetően nem a tumor differenciáltságának van döntő szerepe, hanem az extraocularis invasiónak. Ezen alapszik Grabowski és Abramson klinikopatológiai stádiumbeosztása. Eszerint I. stadium: a tumor intraocularis, II.-ben orbitalis terjedés, III.-ban központi idegrendszeri metasztázis és IV.-ben hematogén metasztázis észlelhető.

 

TNM osztályozás

C.1.5.1. Melanoma (uvea, iris, corpus ciliare, chorioidea)

Uvea

T/pT – primer tumor

TX      Primer tumor nem ítélhető meg.

T0       Primer tumor jelenléte nem igazolható.

 

Iris

T1       A tumor kiterjedése az irisre korlátozódik.

T2       A tumor egy kvadránsra vagy annál kisebb területre lokalizált, infiltrálja az elülső kamrazugot.

T3       A tumor egynél több kvadránsra terjed ki, infiltrálja az elülső kamrazugot.

T4       Extraocularisan terjedő tumor.

 

Corpus ciliare

T1       A tumor a corpus ciliare határain belül helyezkedik el.

T2       A tumor infiltrálja az elülső szemcsarnokot és/vagy az irist.

T3       A tumor beszűri a chorioideát.

T4       A tumor extraocularisan terjeszkedik.

 

Chorioidea

T1       Legnagyobb kiterjedésében 10 mm vagy annál kisebb tumor, 3 mm-es, vagy annál kisebb             kidomborodással.

    T1a7 mm-es vagy annál kisebb húrátmérőjű, 2 mm-es, vagy annál kisebb prominenciájú tumor.

    T1b7 mm és 10 mm közötti húrátmérőjű, 2 mm-nél nagyobb, de 3 mm-nél nem nagyobb prominenciájú tumor.

T2       A tumor legnagyobb kiterjedésében 10 mm-nél nagyobb, de 15 mm-nél nem nagyobb, a kidomborodása 3 mm-nél több, de 5 mm-nél nem több.

T3       A tumor legnagyobb kiterjedésében 15 mm-nél nagyobb, a kidomborodás mértéke meghaladja az 5 mm-t.

T4       Extraocularisan terjeszkedő tumor.

 

N/pN – regionális nyirokcsomók

Intraocularis tumoroknál nem értelmezhető.

(Extraocularis, conjunctivalis invasio esetén lásd: Kötőhártya B.1.5.)

 

M/pM – távoli áttétek

MX       Nem ítélhető meg.

M0        Nincs kimutatható távoli áttét.

M1        Távoli áttét kimutatható.

 

C.1.5.2. Retinoblastoma

 

T/pT – primer tumor

TX         Primer tumor nem ítélhető meg.

T0          Primer tumor jelenléte nem igazolható.

T1          A tumor(ok) a retina 25%-ára, vagy annál kisebb területére terjed(nek) ki.

T2          A tumor a retinának 25%-ánál nagyobb, de 50%-ánál nem nagyobb részét infiltrálja.

T3          A retinának több mint 50%-ára ráterjed a tumor és/vagy retinán túlterjedő burjánzás (de még intraocularisan).

    T3a    A retina több mint 50%-ára ráterjedő folyamat és/vagy tumorsejtek az üvegtestben.

    T3b    A papilla tumoros beszűrődése.

    pT3b  A tumor infiltrálja a nervus opticust a lamina cribrosáig.

    T3c     Az elülső szemcsarnok és/vagy az uvea beszűrtsége.

    pT3c  A tumor az elülső szemcsarnokban helyezkedik el és/vagy az uvea megvastagodásával járó infiltráció és/vagy sclerán belüli infiltráció.

T4          Extraocularisan terjeszkedő tumor.

    T4a    A tumor infiltrálja a n. opticus retrobulbaris szakaszát.

    pT4a  Intraneuralis tumor, mely a lamina cribrosán túlterjed, de nem éri el a resectiós vonalat.

    T4b    Egyéb extraocularis terjeszkedés.

    pT4b  A resectiós vonalig terjedő tumor, vagy: egyéb extraocularis terjeszkedés

 

N/pN – regionális nyirokcsomók

Intraocularis tumoroknál nem értelmezhető.

(Extraocularis, conjunctivalis invasio esetén lásd: Kötőhártya B.1.5.)

 

M/pM – távoli áttétek

MX       Nem ítélhető meg.

M0        Nincs kimutatható távoli áttét.

M1        Távoli áttét kimutatható.

 

C.2. Diagnosztikai eljárások

C.2.1. Diagnosztikai algoritmus a kivizsgálás során – Staging vizsgálatok

Az intraocularis tumorok diagnózisa az esetek döntő többségében klinikai vizsgálattal történik, a beteg panaszai, vagy gyermekeknél a szülők észlelése alapján. Mind a melanomának, mind a retinoblastomának jellegzetes oftalmoszkópos képe van. A vizsgálat legfontosabb eszköze a binokuláris indirekt oftalmoszkóp. Ezzel a vizsgálatot gyermeknél altatásban kell végezni. Kiegészítésképpen ultrahangvizsgálat, fluorescein angiográfia (FLAG), szükség esetén CT/MRI végezhető.

Hangsúlyozni kell a családi anamnézis jelentőségét retinoblastomában, hiszen az esetek kb. 1/3-a örökletes. Bilateralis retinoblastomás betegek koponya-CT vizsgálata ajánlott az ún. trilateralis retinoblastoma (corpus pineale is érintett) előfordulása miatt, valamint lumbalpunctio liquorcitológiai vizsgálat miatt.

A szemészeti vizsgálaton kívül staging vizsgálatok végzése elengedhetetlen (mellkasröntgen/CT, hasi UH, májeltérés gyanúja esetén hasi CT/MR, labor, nagyrutin, tu-marker, szükség esetén PET), retinoblastománál csontvelő és liquor vizsgálat, gyermekgyógyászati centrumokban. (evidenciaszint I)

C.2.2. Diagnosztikus algoritmus a betegkövetés során – Restaging

Melanomás betegek követése az első évben 3 havonta, további két éven át félévente, majd évente ajánlott. A szemészeti kontrollon kívül hasi UH (májáttét kizárása!),labor nagyrutin ( mellkasröntgen) szükséges.

Sporadikus retinoblastománál, enucleatiót követően két éves korig négyhavonta, 2–5 éves korig félévente altatásos szemészeti kontrollvizsgálat, 5 éves kor fölött évente, már altatás nélkül. Minden nem enukleált esetben, függetlenül attól, hogy féloldali vagy kétoldali tumorról van szó, sokkal szorosabb követés kell. A kezelés befejezése után 3–4 héttel altatásban szemészeti vizsgálat végzendő. A további kontrollok gyakorisága a kezelésre adott választól függ és ezért betegenként változó.

 

C.3. Gyógykezelés

Kombinált kezelési elvek érvényesítendők, melyek közül azonban a nem sebészi beavatkozások jelentősége itt nagyobb, ugyanis törekedni kell a szemgolyó megtartására, amennyiben az még látóképességgel rendelkezik (lézer termoterápia (TTT=transpupillaris thermotherapia), sugárkezelés).

Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy az intraocularis tumorok kezelésével kapcsolatban, mivel alapvetően ritka daganatokról van szó, nincs olyan mennyiségű tapasztalat, ami lehetővé tenné a kezelési elvek protokollszerű deklarálását. Bonyolítja továbbá a helyzetet, hogy érzékszervről van szó, tehát az egyéni (tumor/beteg) mérlegelésnek a szokottnál sokkal tágabb teret kell biztosítani. Az alábbiak tehát csak irányelveknek tekintendők. (evidenciaszint III)

C.3.1. A sebészi beavatkozások főbb típusai

C.3.1.1. Melanoma

C.3.1.1.1.  Iris melanoma

-     Iridectomia

-     Iridocyclectomia

-     Enucleatio

C.3.1.1.2.  Corpus ciliare melanoma

-     Cyclectomia

-     Enucleatio

-     Exenteratio

C.3.1.1.3.  Chorioidea melanoma

-  Enucleatio

-  Transpupillaris thermotherapia (TTT) (szelektált esetben)

-  Exenteratio

C.3.1.2. Retinoblastoma

-     Sporadikus, egyoldali tumor esetén, ha a szem egyéb eljárásokkal nem menthető meg, enucleatio javasolt.

-     Kivételes esetben szóbajön egyéb kezelés (krioterápia, lézerkezelés)

C.3.2. Gyógyszeres kezelés

C.3.2.1. Melanoma

Metastaticus betegség esetén kombinált kemoterápia, kombinált kemo-immunoterápia, kemo- + sebészi terápia, intraarteriális kemoembolizáció.

Extraocularis terjedés esetén preventív adjuváns kemoterápia szóba jön.

Kezelési sémákat lásd a bőr melanománál, ill. a gyermekkori kemoterápiás algoritmust (l. a szemhéjdaganatoknál).

C.3.2.2. Retinoblastoma

Az utóbbi években nem csak disszeminált stádiumban jut a kemoterápiának szerep, hanem primer kezelésként, kemoredukció formájában, fokális terápiával kombinálva (régebben az OPEC/OIEC séma szerinti indukciós kemoterápia, ma a „European Infant Neuroblastoma Protocoll – COWP-carbo, CADO). Ezenkivül ígéretes próbálkozások történtek lokális (subconjunctivalis carboplatin) kemoterápiával, de a késői toxicitási vizsgálatok (pl. opticus atrophia) még folyamatban vannak.

C.3.3. Sugárterápia

C.3.3.1. Melanoma

A melanoma frakcionált külső sugárkezelésre kevésbé reagáló tumor, radioaktiv episcleralis plakk kezeléssel azonban igen jó eredmények érhetők el.

-     Brachyterápia: A hazánkban elérhető radioaktív izotóp a Ruthenium-106, ezért az alábbi szabályok az ezzel való kezelésre érvényesek. A sugárforrást episcleralis plakk formájában lehet a tumornak megfelelő lokalizációban a szemre felvarrni, majd a kellő dózis leadása után ismételt beavatkozás során eltávolítani. Számos más izotóp alkalmazható, elsősorban a Jód-125, ott ahol elérhető. Tekintettel arra, hogy a Ru-106 béta-sugárzó, erre a kezelésre azok a daganatok alkalmasak, amelyek húrátmérője nem haladja meg a 15 mm-t, prominenciája pedig az 5 mm-t. Feltétel még, hogy a tumor ne érje el a corpus ciliaret, a papillát ne közelítse meg jobban, mint 1,5 mm, és masszív sclera áttörés esetén ez az eljárás nem alkalmazható. Irodalmi adatok szerint a legjobb eredmények akkor érhetők el, ha a tumor apexére számított dózis minimum 120–160 Gy, a sclerális dózis pedig maximum 600–800 Gy. A scelrára leadható összdózis maxium 1500 Gy lehet. A hatás fokozható transpupillaris termoterápia együttes alkalmazásával (Szendvics terápia, amely alkalmas az 5mm-nél kissé nagyobb prominenciájú melanomák kombinált terápiájára). Juxtapapillaris, ill. macularis melanomáknál, a daganat papillaris szélének ill a macula felé eső lapos (1.5mm-nél nem vastagabb) részének elpusztítására az irradiatiót fotokoagulációval egészíthetjük ki. (evidenciaszint IIa)

-     Teleterápia:A brachyterápiára nem alkalmas eseteknél ma általában enucleatio a javaslat. Műtéti kontraindikáció esetén, egyéni elbírálás szerint esetleg alkalmazható fotonbesugárzás. Ez sztereotaxiás módszerrel (l. agytumorok sugárkezelése) vagy a Schipper-technika (l. retinoblastománál) megkísérlésével lehetséges. Előbbi esetben két ülésben adott 40 Gy vagy 3×15=45 Gy, az utóbbi esetén 2–3 Gy/frakcióval 50–60 Gy az összdózis.

C.3.3.2. Retinoblastoma

A retinoblastoma igen sugárérzékeny daganat, ezért mind plakk kezelésre, mind frakcionált külső besugárzásra jól reagál.

-     Brachyterápia:A melanomáknál említett besugárzási feltételek itt is érvényesek. A tumor apexre adandó dózis minimum 100 Gy. Multifokális daganat esetén a több plakkal való kezelés nem ideális az óhatatlanul létrejövő túl-, ill. aluldozírozott határterületek miatt. Ilyenkor, ill. vitrealis szóródás esetén már a külső sugárkezelés jön szóba. (evidenciaszint IIa)

      Teleterápia:A későbbi csontnövekedési zavarok veszélye miatt lehetőleg fél éves kor utánra időzítendő. A leadandó dózis napi 1,5–1,8–2 Gy frakciókkal 40–50,4 Gy, a kortól, kiterjedéstől, egyéb kezeléssel való kombinálástól függően. 6 MV-x fotonbesugárzás választandó, legjobb módszere a Schipper-féle technika. Ennek során a lineáris gyorsítóhoz speciális retinoblastoma applikátort alkalmazunk, melyben D-alakú mezőt biztosító másodlagos kollimátor van. Ezzel “éles szélű” (split-beam) sugárnyalábot állítunk elő a lencse felőli oldalon. A szemgolyó(ka)t vacuum-kontaktlencsékkel rögzítjük az applikátorhoz. A kezelés során a beteg altatása szükséges. Az elülső szegment felé nagy kiterjedést mutató tumornál szóba jöhet kiegészítő a-p elektronmező, de a szemgolyó elülső szegmentjére jutó dózisterhelés lehetőleg 15 Gy alatt maradjon. (evidenciaszint III)

C.3.4. Primer kezelés

C.3.4.1. Melanoma malignum oculi

C.3.4.1.1. Iris melanoma

T1         Iridectomia.

T2         Iridocyclectomia.

T3         Iridocyclectomia, vagy enucleatio.

T4         Enucleatio + posztoperatív sugárkezelés.   
             Masszív extraocularis inváziónál exenteratio + sugárkezelés + kemoterápia.

C.3.4.1.2.        Corpus ciliare melanoma

T1         Cyclectomia.

T2         Iridocyclectomia, vagy enucleatio, vagy Ruthenium plakk kezelés.

T3         Enucleatio.

T4         Enucleatio + posztoperatív sugárkezelés.   
             Masszív extraocularis invasiónál exenteratio + sugárkezelés + kemoterápia.

C.3.4.1.3. Chorioidea melanoma

T1         Fokális kezelés.

    T1a   TTT, vagy lézer fotokoaguláció (Meyer–Schwickerath szerint).

    T1b  Ruténium plakkezelés.

T2         Ruténium plakkezelés +/– TTT.

T3         Enucleatio.

T4         Enucleatio + posztoperatív sugárkezelés.   
             Masszív extraocularis inváziónál exenteratio + sugárkezelés + kemoterápia.

 

C.3.4.2. Retinoblastoma

A kezelés mindig komplex és egyénre szabott! Függ a gyermek korától, attól, hogy egy- vagy kétoldali a daganat, egy- vagy többgócú, a tumor elhelyezkedésétől is, nem csak a nagyságától és elsősorban attól a fontos ténytől, hogy az adott szem(ek)en látóképesség megőrzésére van-e remény.

A biztosan egyoldali esetek többségében általában az enucleatio ajánlott, kivéve, ha a daganat egygócú és kicsiny (T1). Kétoldali betegségben sajnos még ma is általában a nagy tumort tartalmazó szemet, ha azon látóképesség nem várható, enukleálják, a második szem megtartásáért minden lehetőt el kell követni.

Mind az egyoldali, mind a kétoldali esetekben minden lehetőt el kell követni a szem megtartásáért. Amennyiben ez nem lehetséges, enukleáció ajánlott.

Az indukciós kezelés kétoldali esetekben is kemoterápia, mivel ezzel az utóbbi években egyre jobb a tapasztalat. 4–6 kúra utáni kemoredukciós hatás esetén konzervatív kezelés (külső és/vagy lokális sugárkezelés) a szem(ek) megmentését jelentheti, ellenkező esetben a nagyobb tumorral rendelkező, látásvesztett szem enucleatiója és további kemo-, sugárterápia javasolt a maradék szem ellátására. Az egyes kezelési lehetőségek egymással kombinálandók. A következő terápiás javaslat tehát nem rigid szabályként tekintendő!

 

T1          TTT, vagy lézer-fotokoaguláció (hátsó pólusközeli gócokra, ha nincs fovea- vagy papillainvolváció).
Krioterápia (perifériás, ora serrata közeli gócokra)

és/vagy Ruténium plakkapplikáció.

T2          Ruténium plakkapplikáció (5 mm prominentia és 15 mm diaméter nagyságig, ha a maculát vagy a papillát 1,5 mm-nél nem közelíti meg jobban.)

T3-4       egyoldali:és kétoldali: kemoredukció + külső sugárkezelés +/– kiegészítő fokális kezelés +/– kemoterápia komplettálása.
vagy – egyoldali enucleatio és az előzőek végzése a második szem megtartására.

T4          masszív extraocularis terjedéssel: exenteratio + kemo-, sugárterápia.

 

C.3.4.3. Intraocularis metastaticus carcinoma

Az esetek többségében az intraocularis metasztázis mellett egyéb disszemináció is van és az uvealis áttét is gyakran kétoldali lehet. Ezért a primer tumortól és az előzetes kezelésektől függő szisztémás kezelés indokolt. Enucleatiót azonban a túlzott csonkítás és az általában csekély életkilátások miatt nem szabad végezni, hiszen a beteg sorsát nem ez a manifesztáció határozza meg. Ugyanakkor a hátralévő túlélési idő sokszor nem becsülhető meg, főleg emlőrákoknál akár éveket is jelenthet és ezalatt a beteg életminőségét a látóképesség döntően meghatározza. Ezért aktív onkoterápia szükséges. Ez külső sugárkezelés formájában célszerű, ill. igen kis kiterjedés esetén episcleralis plakkal, vagy TTT jön szóba. Ennek ellentmond a mind gyakrabban észlelt (“megélt”) bilaterális áttét, ezért az irodalomban egyre inkább a kétoldali külső sugárkezelést javasolják, palliatív céllal. Szemlencse kimélő módszer nem kötelező, ha a várható élettartam rövid, de ha ennek technikai feltételei adottak (pl. Schipper-féle retinoblastoma applikátor), akkor ajánlott. A sugárforrás ennek megfelelően vagy telekobalt vagy lineáris gyorsitó (6 MV-x), a napi dózis 2 – 2,5 – 3 Gy, az összdózis a primer tumor szövettanától, kortól és az egyéb kezelésektől függően 40–50 Gy. (evidenciaszint III)

 

TxNx M1(szem)         Sugárkezelés (egy-, ill. kétoldali) + kemo-, ill. hormonterápia a primer tumornak megfelelően.

 

C.3.5. Recidívák kezelése

C.3.5.1. Lokális recidíva

Mind melanománál mind retinoblastománál, megelőző nem sebészi kezelést követő lokális recidíva esetén, annak kiterjedésétől függően a még lehetséges konzervatív kezelés ismétlése, más nem sebészi kezeléssel való kombinálása, vagy enucleatio jön szóba. Ha a recidíva az orbitába terjed, exenteratio és kemo-, sugárterápia javasolt.

C.3.5.2. Regionalis nyirokcsomóáttét

Intraocularis daganatok esetén csak akkor keletkezhet, ha a tumor a sclerát áttörve a conjunctivát infiltrálja, ill. az orbitába terjed. Ezesetben nyaki dissectio és kemo-, sugárterápia javasolt.

C.3.5.3. A távoli áttét kezelése

Melanoma leginkább májáttétet adhat, de előfordulhat tüdő-, csont- és agyi metasztázis is. Retinoblastoma az első 5 évben disszeminálódhat leginkább (egy- és kétoldali egyformán!), viszont 5 év után második daganatok léphetnek fel, s ez már sokkal gyakoribb azoknál, akiknél germinális mutáció keletkezett.

Solitaer metasztázis esetén műtét + szisztémás kezelés, egyéb esetben esetleg műtét + radio-, kemoterápia választandó.

C.3.5.4. Második tumorok

Mióta a retinoblastoma kezelési eredményei számottevően javultak, a betegek életét többé nem maga a retinoblastoma, hanem legtöbbször egy második, non-ocularis tumor veszélyeztetheti. Ennek fellépte szignifikánsan gyakoribb az örökletes formákban, a genetikusan meglévő hajlam miatt. Kétoldali retinoblastoma hosszú túlélői között így a kockázat magas. Ennek oka azonban nem csak a kezelésekkel kapcsolatos, hiszen azoknál is több, mint 50%-ban fellép, akik sugárkezelést nem kaptak. Ugyanakkor ez a valószínűség 90% fölé emelkedik azoknál, akik besugárzásban részesültek. A legtöbbször a második tumor osteosarcoma, leginkább az irradiált régióban lép fel, általában 30 éven belül. Valószínű, hogy a germinális mutáció okozta hajlam sugárkezelés után rövidebb latenciaidő után okozhat daganatindukciót és ezzel a második tumorok incidenciája növekszik. Megjegyzendő ezenkívül, hogy a kemoterápiás kezeléseknek is van második tumort indukáló hatása. Ezzel tisztában kell lennie az orvosnak és a szülőknek egyaránt, a terápiás terv meghatározásakor.

 

D/ Szemüreg daganatok ellátása

 

D.1. Általános jellemzők

Tekintettel arra, hogy a szemüreg daganatai ritkán fordulnak elő és műtétei speciális jártasságot igényelnek, célszerű a betegeket olyan centrumba irányítani, ahol az orbitadiagnosztikában és sebészetben megfelelő gyakorlattal rendelkeznek. Az orbita-daganatok kezelése komplex feladat, jó együttműködés szükséges a képalkotó vizsgálatokban jártas neuroradiológus, orbitasebész, orbita-betegségekhez értő patológus és onkoradiológus szakemberek között. Orbitát is érintő, szekunder tumorok műtéteinél a társszakmák (fül-orr-gégész, idegsebész, plasztikai sebész) bevonása, malignus betegségek kezelésében onkológus team részvétele elengedhetetlen. A kezelés fontos része a beteg megfelelő felvilágosítása és kooperációja.

A felnőttkor leggyakoribb malignus orbitadaganatai a könnymirigy adenoid-cysticus carcinomája, a malignus lymphomák, különböző mesenchymalis tumorok, meningeomák és metastaticus tumorok.

Gyermekkorban a primer orbitális tumorok (rhabdomyosarcoma, leukemia/lymphoma) mellett viszonylag gyakoriak a metasztatikus orbita daganatok is (pl. neuroblastoma, Wilms tumor, Ewing sarcoma).

A betegek folyamatos onkológiai ellenőrzését a meghatározó terápiás beavatkozásokat végző osztályokon célszerű folytatni: szemészeti, szemüreg-idegsebészeti profilú, oftalmoneurológiai, gyermekonkológiai, onkoradiológiai osztályok.

A terápiás terv kidolgozásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni.

D.1.1. Kiindulási hely

A klinikai tünetek a daganat kiindulási helyére utalnak. A szemgolyót lefelé diszlokálja az orbita felső részében elhelyezkedő tumor, míg a könnymirigy tumorai lefelé-medial felé mozdítják el. Az intraconalis (az izomconuson belüli) folyamatok axialis proptosist okoznak.

D.1.2. A primer tumor terjedési törvényszerűségei

Terjedhet a szemhéj felé (lymphoma), a conjunctiva alá (rhabdomyosarcoma), csontdestrukciót okozva, illetve intracranialisan (könnymirigytumorok, opticus meningeoma), csontusuratio által a maxilla vagy az ethmoidalis rostasejtrendszer felé.

D.1.3. A metasztatizálás törvényszerűségei

Könnymirigy adenocystikus carcinoma, lymphoma: limfogén úton a praeauricularis, submandibularis nyirokcsomók felé. Sarcoma, adenoid-cystikus carcinoma: hematogén úton a tüdő, máj felé.

D.1.4. Főbb szövettani típusok

D.1.4.1. Könnymirigy adenoid-cysticus carcinoma

Öt hisztopatológiai típusa ismert, leggyakoribb a cribriformis, legrosszabb indulatú a basaloid szolid típusú.

D.1.4.2. Sarcomák

Rhabdomyosarcoma a gyermekkori rákok 5%-át teszi ki, ezek 10%-a orbitalis lokalizációjú: mesenchymalis eredetű tumor, három szubtípusa ismert: embryonalis, alveolaris és pleomorph. Az embryonalis leggyakoribb, az alveolaris a legagresszívebb típus.

D.1.4.3. Lymphoid tumorok

Többségében non-Hodgkin, B-sejtes-lymphoma, ritkán (AIDS kapcsán) T-sejtes-lymphoma is előfordul. Lehet általános megbetegedés részjelensége, vagy extranodalis lokalizációjú tumor, elsősorban a könnymirigyből kiinduló MALT lymphoma.

D.1.5. Várható biológiai viselkedést befolyásoló tényezők – TNM klasszifikáció

A biológiai viselkedést alapvetően meghatározza a daganat szövettani típusa. A tumor lokalizációja, nagysága meghatározza a prognózist (funkcionális károsodás, látást, ill. életet veszélyeztető folyamat) és a terápiát. Alapvetően fontos még esetleges regionális vagy távoli áttétek megléte. Ezért a stádiumbeosztás lényeges.

 

TNM osztályozás

 

T/pT – primer tumor

TX        Primer tumor nem ítélhető meg.

T0         Primer tumor jelenléte nem igazolható.

D.1.5.1. Orbita sarcoma – a klasszifikáció a csont- és lágyrészsarcomákra érvényes.

T1       Legnagyobb kiterjedésében 15 mm-es, vagy annál kisebb tumor.

T2       Legnagyobb kiterjedésében 15 mm-nél nagyobb tumor.

T3       Bármilyen nagyságú tumor, mely diffúzan beszűri az orbitalis szöveteket és/vagy az orbita csontos falát.

T4       A tumor az orbitán túlra terjed a szomszédos melléküregekre és/vagy
a koponyaüregbe.

D.1.5.2. Könnymirigy carcinoma

T1       A tumor legnagyobb átmérője 2,5 cm vagy kevesebb, és a könnymirigyek területén belül helyezkedik el.

T2       A tumor legnagyobb kiterjedésében 2,5 cm vagy annál kisebb, infiltrálja a fossa glandulae lacrimalis csonthártyáját.

T3       A tumor legnagyobb kiterjedésében 2,5 cm-nél nagyobb, de 5cm-nél nem nagyobb.

   T3a  A tumor a könnymirigyre korlátozódik.

   T3b  A tumor infiltrálja a fossa glandulae lacrimalis csonthártyáját.

T4       A tumor legnagyobb átmérője 5 cm-nél nagyobb.

   T4a  A tumor infiltrálja az orbita lágyrészeit, a n. opticust vagy a szemgolyót, csontinfiltráció nélkül.

   T4b  A tumor infiltrálja az orbita lágyrészeit, a n. opticust vagy a szemgolyót, csontinfiltrációval.

 

D.2. Diagnosztikai eljárások

D.2.1. Diagnosztikai algoritmus a kivizsgálás során – Staging vizsgálatok

Az orbitalis betegségek, daganatok vezető tünete a proptosis (exophthalmus).

Az anamnesztikus adatok közül lényeges a betegség időbeli lefolyása. Míg felnőttkorban a heveny kezdeti tünetek gyulladásos folyamatra utalnak, gyermekkorban az akut kezdet elsősorban malignitás (pl. rhabdomyosarcoma) mellett szól. Lassan kialakuló fájdalmatlan duzzanat lymphoproliferativ betegségre gyanús, ha ugyanezt fájdalom kíséri, könnymirigy carcinoma vetődik fel.

A részletes szemészeti vizsgálatnak (Hertel-érték, látótér, szemmozgások, pupilla, fundus) ki kell terjednie a tapintási leletre, a fizikális vizsgálat magába foglalja a reginonális nyirokcsomókat is. A képalkotó vizsgálatok közül elsősorban a CT jön szóba (csontstruktúrák megítélése miatt), UH és MRI vizsgálat kiegészítésképpen végezhető.

A diagnózishoz rendszerint biopsia végzése szükséges (l. 3.1.)

Szisztémás betegség kizárása érdekében, különösen lymphománál, staging vizsgálatok végzendők. (evidenciaszint II)

D.2.2. Diagnosztikus algoritmus a betegkövetés során – Restaging

Az alapbetegségtől függő gyakorisággal kell az onkológus teamnek a beteget követnie. Kontroll-vizsgálat az első évben háromhavonta, majd félévente, három év után legalább évente ajánlott. Recidíva gyanúja vagy progresszió esetén a fenti vizsgálatok ismétlendők, adott esetben rebiopsia.

 

D.3. Gyógykezelés

A legjobb az egyes kezelési módokat kombinálni, lehetőleg makroszkóposan teljes tumoreltávolításra törekedni és a részletes szövettani leírás birtokában, ha szükséges, további aktív onkoterápiát alkalmazni. Ha a tumor nem távolítható el teljesen, akkor is az előző algoritmus javasolható. Klinikailag és radiomorfológiailag egyértelműen lymphomának imponáló elváltozásból elegendő a biopsia, majd a hisztológiai verifikáció után radio/kemoterápia végzendő.

A műtéti beavatkozás megtervezése a helyes klinikai diagnózisra épül. A klinikai tünetek és a képalkotó vizsgálatok alapján feltételezett, szövettani vizsgálattal igazolt malignus orbitadaganatoknál a műtéti tervet egyedi elbírálás alapján határozzuk meg. A műtéthez fagyasztott metszet készítésének lehetősége, és a beteg előzetes beleegyezése szükséges az esetleges csonkító műtét, az orbita exenteratio végzéséhez. (evidenciaszint II)

D.3.1. Sebészi kezelés

D.3.1.1. Biopszia

Rendszerint diagnosztikus célból történik lymphomák, malignus tumorok, metasztázisok, gyermekkori rhabdomyosarcoma gyanújánál. Könnymirigy pleomorph adenomára gyanús esetben tilos biopsia végzése. Nem felszínes, az orbita mélyebb rétegeiben elhelyezkedő daganatoknál a biopsia is csak orbitotomiából végezhető el.

Per continuitatem az orbitába terjedő tumorok esetén gyermekkorban neoadjuváns kezelés javasolt.

D.3.1.2. Orbitotomia

A műtéti behatolás megválasztása a daganat elhelyezkedésétől és kiterjedésétől függ.

-  Lateralis orbitotomia /Krölein-műtét/: a lateralis csontos orbitafal elvételével történik. Ez a leggyakrabban végzett műtét. Alkalmas a lateralisan elhelyezkedő, valamint az orbitacsúcsba is terjedő tumorok eltávolítására.

-  Elülső orbitotomia: történhet medialis, felső vagy alsó behatolásból, mely az orbita csontos pereménél a szemhéjakon át történik.

-  Transcranialis orbitotomia: javasolt koponyából orbitába, vagy orbitából koponyába terjedő, orbitacsúcsban elhelyezkedő, ill. a csontból kiinduló daganatok esetén.

-  Orbitotomia az orrmelléküregek külső feltárásával: melléküregekből orbitába terjedő szekunder tumorok, vagy orbitából melléküregekbe hatoló daganatok műtéteinél javasolt.

D.3.1.3. Orbita exenteratio

Ez a szemüreg tartalmának eltávolítását jelenti. Szövettanilag igazolt, primer malignus orbita tumor radikális eltávolítása. Nem indokolt ez a műtét, ha a daganat a koponya bázis csontjait már destruálta, vagy olyan mértékben meghaladja az orbita határait, hogy a csonkító műtéttől a beteg gyógyulása nem remélhető. Szükség esetén az üreg fedése plasztikai sebész segítségével történik.

D.3.2. Gyógyszeres kezelés

Elsősorban lymphomák és orbitális metasztázisok kombinált kezelésében lehet szerepe. Szóba jön még primer orbita tumor disszeminációja (pl. könnymirigy adenoid cysticus carcinoma pulmonalis metasztázisai) esetén.

D.3.3. Sugárterápia

A céltérfogat változatossága miatt a feladat sokrétű. Általánosságban elmondható, hogy legtöbbször az egész orbitát kezelni kell, mégis számos esetben lehet a sugárkezelés lencsekímélő. Ennek érdekében kombinálható az elektron- és foton-sugárkezelés, és alkalmazhatunk takarásokat. Ajánlatos a beteg rögzítése individuális fejrögzítő maszkkal, és lehetőleg minden esetben CT/MR alapján történő 2D/3D számítógépes besugárzástervezés, valamint szimulátoros lokalizálás.

-  Elektronbesugárzás a szemlencse takarásával végezhető (12 mm átmérőjű, 20 mm magas alumíniumblokkal, melyet műanyag kontaktlencsére vagy az applikátor végéhez rögzíthetünk).

-  Fotonbesugárzás a fősugár mentén egyenes D-alakú, minimális félárnyékot biztosító blokkokkal (“split-beam”), döntött mezőkkel történhet. Az a-p sugárirányú mezőknél függesztett, 9 cm magas ólom lencsevédő-takarás (“hanging-block”) használható.

      Amennyiben a szemlencse a céltérfogat ellátása során nem védhető, általában legjobb a két döntött, ékelt mező /wedged pair/ alkalmazása.

Általában konvencionális frakcionálás használatos, napi 2–2,5 (ritkán 3) Gy. Lymphomáknál a malignitási fok szerint 30–36–40 Gy, primer vagy metastaticus carcinomáknál 50–55 Gy, adenoid cysticus carcinománál és melanománál 55–Gy. Enucleatiót vagy exenteratiót követően 50 Gy az összgócdózis. (evidenciaszint II)

D.3.4. Primer kezelés

D.3.4.1. Per continuitatem orbitába terjedő tumorok

-  Orrmelléküregekből az orbitába terjedő daganatok kezelése megegyezik az “Orr- és orrmelléküreg daganatok” c. fejezetnél leírtakkal. A sebészi kezelés a tumor lehetőleg radikális eltávolításából áll, melyet posztoperatív sugárkezelés (50–60 Gy) és szükség esetén kemoterápia követ. Exenteratio végzése a tumor nagy kiterjedése miatt csak ritkán indikált.

-  Koponyából orbitába terjedő daganatok esetén idegsebész és orbitasebész a fagyasztott metszet eredményétől függően lehetőleg radikális eltávolításra törekszik, bár ez rendszerint nem érhető el. A műtét után általában 50–55 Gy irradiáció szükséges.

-  Szemgolyóból orbitába törő tumorok (melanoma, retinoblastoma) esetén, amennyiben staging vizsgálatok negatívak, radikális orbita exenteratio indokolt, posztoperatív radio/kemoterápiával.

-  Szemhéjakból orbitába infiltráló tumorok esetén is javasolt lehet az exenteratio, egyedi elbírálás szerint. A basaliomáknál a csonkító műtét végzése előtt primer irradiáció megkísérelhető, hiszen ezek általában sugárérzékeny daganatok. 

D.3.4.2. Orbita sarcoma

A gyermekkor leggyakoribb primer malignus orbita daganata. Kezelésében döntő változás következett be a 70-es évek közepétől alkalmazott új kemoterápiás szerek alkalmazása óta. Az orbita exenteratiót felváltotta a kombinált kezelés: biopszia vagy in toto eltávolítás utáni kemoterápia (CWS protokoll) és irradiáció, 36–50 Gy, 1,8–2 Gy/fr (a gyermek korától és a kemoterápia dózisától függően). (evidenciaszint II)

D.3.4.3. Könnymirigy adenocarcinoma

 

T1-3    A tumor, a környező lágyrészek és csont radikális en-bloc rezekciója lateralis orbitotomiából, majd posztoperatív sugárkezelés (50 Gy elektron-foton kombinált besugárzás).

T4       Fagyasztott metszet alapján orbita exenteratio a laterális és felső csontos fal elvételével, majd posztoperatív irradiáció (50 Gy elektron sugárkezelés).
Ha exenteratio kontraindikált, csökkentettebb radikalitású műtét, majd 55–60 Gy kombinált foton/elektron sugárkezelés.

 

A könnymirigy carcinomákat a klinikai tünetek és képalkotó vizsgálatok alapján el kell különíteni a benignus pleomorph adenomától. Ez utóbbinál biopsiát végezni nem szabad, mert a tok megnyitása előidézheti a későbbi recidívát, ami a folyamat malignizálódásához vezethet. A könnymirigy-daganatok a csontos orbitafalhoz hozzáfekszenek, hamar infiltrálják a csontot, még akkor is, ha ennek radiológiai jelei még nem nyilvánvalók. Ezért gyakori a recidíva és a prognózis rossz. Cranio-orbitalis radikális rezekció sem csökkenti a recidívák számát.

D.3.4.4. Orbita lymphomák

Biopsia, vagy fagyasztott metszet alapján szubtotális tumor resectio, majd definitív, ill. posztoperatív sugárkezelés a helyes eljárás (30–40 Gy, 2 Gy/fr.), hisztológiai grade szerint szisztémás kemoterápiával. (evidenciaszint II)

D.3.4.5. Meningeoma

Rendszerint jóindulatú daganat, mely a n. opticus hüvelyéből indul ki, de intracranialis basis meningeomák és en-plaque meningeomák is beterjedhetnek az orbitába. Biológiailag semimalignusak, az intracranialis terjedés lehetősége és látóideget komprimáló veszélyük miatt.

Opticus hüvely meningeoma: Radikális eltávolítása látásvesztéssel jár, ezért kezelése:

-  Obszerváció: ha a beteg jól lát és a tumor nem progrediál.

-  Teljes tumoreltávolítás a látóideggel együtt (laterális vagy transcranialis orbitotomiából): ha a beteg nem lát és a tumor progrediál.

-  Részleges tumoreltávolítás a látóideg megőrzésével (lokalizációtól függő orbitotomiából): tumor progresszió esetén, ha a látást veszélyezteti, nagyfokú exophthalmust okoz.

-  Irradiatio: orbitacsúcsban lévő, progrediáló, látást veszélyeztető daganat esetén műtét nélkül is szóba jön (54 Gy, 1,8–2 Gy/fr), az eredmény néha csak a progresszió megfékezése, de regresszió is elérhető, csak a teljes hatás sokszor csak 8–12 hónap elteltével alakul ki. (evidenciaszint III)

D.3.4.6. Orbitális metasztázisok

Az orbitadaganatok kb. 10%-a metasztázis. Felnőtt korban a carcinoma metasztázis (emlő, tüdő, prosztata, gyomor-béltraktus, vese, pajzsmirigyrákok), gyermekkorban a neuroblastoma metasztázis a leggyakoribb. Kezelésük:

-  Solitaer metasztázis esetén műtét és/vagy sugárkezelés (45–55 Gy, 2–2,5–3 Gy/fr.) és az alapbetegségnek megfelelő szisztémás kezelés.

-  Multiplex metasztázisok esetén biopsia és/vagy sugárkezelés (45–55 Gy, 2–2,5–3 Gy/fr.) és a beteg állapotától és a szövettantól függően kemoterápia. (evidenciaszint II)

D.3.5. Recidívák kezelése

D.3.5.1. Lokális recidiva

D.3.5.1.1. Per continuitatem orbitába terjedő tumorok

Operábilis recidíva esetén reoperáció és sugárkezelés a még lehetséges dózisig. Inoperabilitás esetén biopszia és/vagy sugárkezelés, ill. a szövettantól függően kemoterápia. , az előzetes kezelésektől függően.

D.3.5.1.2. Orbita sarcomák

Az első recidívát ismételt kombinált kezeléssel kell ellátni (kemoterápia és irradiatio). Második recidívánál orbita exenteratio és lehetőség szerint radio-, kemoterápia.

D.3.5.1.3. Könnymirigy adenocarcinoma

Recidivájakor operabilitás esetén orbita exenteratio a csontos fal elvételével és a lehetőség szerinti sugárkezelés.

D.3.5.1.4. Orbita lymphomák

Lokális kiújulásánál újabb besugárzás és/vagy kemoterápiás kezelés kell.

D.3.5.1.5. Meningeoma

Ismételt recidivái szövettanilag malignizálódást mutathatnak, ezért műtét és sugárkezelés választandó.

D.3.5.2. Regionális nyirokcsomóáttét

Funkcionális vagy radikális nyaki dissectio és/vagy sugárkezelés (45–50 Gy, 2–2,5 Gy/fr), a szövettani eredménytől függően adjuváns kemoterápia.

D.3.5.3. A távoli áttét kezelése

Az alapbetegségnek megfelelő szisztémás kezelés mellett, vezető panaszt okozó (életminőséget jelentősen befolyásoló) manifesztációra, ill. bulky daganatra kiegészítő palliatív sugárkezelés.

 

- . -

4. Rehabilitáció

 

A látószerv rosszindulatú daganatai által okozott, illetve az aktív gyógykezelés következményeként kialakuló általános állapotromlás, illetve az esetenként maradandó szervi kérosodások rehabilitációja lényegében az aktív (primer) terápiák választásával egyidőben kezdődik és halad a betegkövetés folyamatában. Sokrétű speciális teendőit külön irányelvek foglalják össze.

 

5. Gondozás

Szemhéj daganatok: lásd A.2.2. Diagnosztikai algoritmus a betegkövetés során

Kötőhártya daganatok: lásd: B.2.2. Diagnosztikus algoritmus a betegkövetés során

Szemgolyó daganatok: lásd: C.2.2. Diagnosztikus algoritmus a betegkövetés során

Szemüreg daganatok: lásd: D.2.2. Diagnosztikus algoritmus a betegkövetés során

Irodalom

Szemhéj daganatok

1.      Wilson MW, Czechonska G, Finger PT and al.: Chemotherapy for eye cancer. Surv Ophthalmol 2001; 45: 416-444

2.      Sagerman R.H., Alberti W.E. (eds.): Radiotherapy of Intraocular and Orbital Tumors /2nd Revised Edition/

3.      Springer Verlag Berlin Heidelberg New York, 2003.

4.      Bajcsay A.: A szem és az orbita (in: Sugártherápia, szerk. Németh György) Springer Tudományos Kiadó Kft., 2001.

5.   Shields JA, Demirci H, Marr BP, Eagle RC Jr, Shields CL.: Sebaceous carcinoma of the ocular region: a review. Surv Ophthalmol. 2005 Mar-Apr;50(2):103-22. Review.

6.   Soysal HG, Markoç F.: Invasive squamous cell carcinoma of the eyelids and periorbital region. Br J Ophthalmol. 2007 Mar;91(3):325-9.

Kötőhártya daganatok:

1.      Wilson MW, Czechonska G, Finger PT and al.: Chemotherapy for eye cancer. Surv Ophthalmol 2001; 45: 416-444

2.      Sagerman R.H., Alberti W.E. (eds.): Radiotherapy of Intraocular and Orbital Tumors /2nd Revised Edition/, Springer Verlag Berlin Heidelberg New York, 2003.

3.      Bajcsay A.: A szem és az orbita (in: Sugártherápia, szerk. Németh György), Springer Tudományos Kiadó Kft., 2001.

4.      Sullivan TJ, Whitehead K, Williamson R, Grimes D, Schlect D, Brown I, Dickie G.: Lymphoproliferative disease of the ocular adnexa: a clinical and pathologic study with statistical analysis of 69 patients. Ophthal Plast Reconstr Surg. 2005 May;21(3):177-188.

Szemgolyó daganatok

1.    Claudio PP, Tonini T, Giordano A: The retinoblastoma family: twins or distant cousins? Genome Biology 2002, 3 (9): 3012.1-3012.9

2.    The Collaborative Ocular Melanoma Study (COMS) randomized trial of pre-enucleation radiation of large choroidal melanoma II: Initial mortality findings, COMS report No. 10. Am J Ophthalmol 1998; 125: 779-796

3.    The Collaborative Ocular Melanoma Study Group: Assessment of metastatic disease status at death in 435 patients with large choroidal melanoma in the Collaborative Ocular Melanoma Study (COMS). COMS report No. 15. Arch Ophthalmol 2001; 119: 670-676

4.    Collaborative Ocular Melanoma Study (COMS) randomized trial of I-125 brachytherapy for medium choroidal melanoma. I. Visual acuity after 3 years. COMS report No. 16. Ophthalmology 2001; 108: 348-366

5.    De Potter P, Shields CL, Shields JA et al.: The role of magnetic resonance imaging in children with intraocular tumors and simulating lesions. Ophthalmology 1996; 103: 1774-1783

6.    Diener-West M, Earle JD, Fine SL, et al. The COMS randomized trial of iodine 125 brachytherapy for choroidal melanoma, III: initial mortality findings, COMS report No 18. Arch Ophthalmol 2001; 119: 969-982

7.    Eskelin S, Pyrhönen S, Summanen P et al.: Tumor doubling times in metastatic malignant melanoma of the uvea. Ophthalmology 2000; 107: 1443-1449

8.    Foss AJE, Alexander RA, Hungerford JL et al.: Reassessment of the PAS patterns in uveal melanoma. Br J Ophthalmol 1997; 81: 240-246

9.    Foss AJE, Alexander RA, Jeffries LW et al.: Microvessel count predicts survival in uveal melanoma. Cancer Res 1996; 56: 2900-2903

10.  Grostern RJ, Slusker Shternfeld I, Bacus SS and al.: Absence of type I estrogen receptors in choroidal melanoma: Analysis of  COMS eyes. Am J Ophthalmol 2001; 131: 788-791

11.  Helton WS: Ocular melanoma metastatic to the liver: the role of surgery in multimodality therapy. Annals of Surgical Oncology 2004; 11: 242-244

12.  Journée-de Korver JG, Oosterhuis JA, de Wolff-Rouendaal D et al.: Histopathological findings in human choroidal melanomas after transpupillary thermotherapy. Br J ophthalmol 1997; 18: 234-239

13.  Lohman D, Scheffer H, Gaille B: Best practice guidelines for molecular analysis of retinoblastoma. EMQN 2002

14.  McLean IW, Keefe KS, Burnier MN: Uveal melanoma: comparison of the prognostic value of fibrovascular loops, mean of the ten largest nucleoli, cell type and tumor size. Ophthalmology 1997; 104: 777-780

15.  Mehaffey MG, Gardner LM, Folberg R: Distribution of prognostically importand vascular patterns across multiple levels in ciliary body and choroidal melanomas. Am J Ophthalmol 1998; 126: 373-378

16.  Messmer EP, Fritze H, Mohr C and al. : Long-term treatment effects in patients with bilateral retinoblastomaI ocular and mid-facial findings. Graefe’s Arch Clin Exp Ophthalmol 1991; 229: 309-314

17.  Oosterhuis JA, Journée-de Korver HG, Keunen JEE: Transpupillariy thermotherapy. Results in 50 patients with choroidal melanoma. Arch Ophthalmol 1998; 116: 157-162

18.  Paggi MG, Giordano A: Who is the boss in he retinoblastoma family? The point of view of Rb2/p130, the little brother. Cancer Research 2001, (61) 4651-4654

19.  Puusaari I, Heikkonen J et Kivelä T: Ocular complications after iodine brachytherapy for large uveal melanomas. Ophthalmology 2004; 111: 1768-1777

20.  Puusaari I, Heikkonen J. Summanen P, et al.: Iodine brachytherapy as an alternative to enucleation for large uveal melanomas. Ophthalmology 2003; 110: 2235-44

21.  Rosset A, Zografos L, Coucke P and al.: Radiotherapy of choroidal metastases. Radiotherapy and Oncology 1998; 263-268

22.  Scholes AGM, Damato BE, Nunn J et al.: Monosomy 3 in uveal melanoma: correlation with clinical and histologic predictors of survival. Invest Ophthalmol Vis Sci 2003; 44: 1008-1011

23.  Shields CL, Cater J, Shields JA et al.: Combined plaque radiotherapy and transpupillary thermotherapy for choroidal melanoma: tumor control and treatment complications in 270 consecutive patients. Arch Ophthalmol 2002; 120: 933-940

24.  Shields CL, Shields JA, Perez N et al.: Primary transpupillary thermotherapy for small choroidal melanoma in 256 consecutive cases. Ophthalmology 2002; 109: 225-234

25.  Singh A, Shields CL, Shields JA et al.: Uveal melanoma in young patients. Arch Ophthalmol 2000; 118: 918-923

26.  Weinberg RA: The retinoblastoma protein and cell cycle control. Cell 1995; 81: 323-330

27.  Wilson MW, Czechonska G, Finger PT and al.: Chemotherapy for eye cancer. Surv Ophthalmol 2001; 45: 416-444

28. Zografos L.: Tumeurs intraoculaires, Masson, Paris 2002

29. Burr JM, Mitry E, Rachet B, Coleman MP: Survival from uveal melanoma in England and Wales 1986 to 2001. Ophthalmic Epidemiol. 2007, 14: 3-8.

30. Kanthan GL, Jayamohan J, Yip D, Conway RM.: Management of metastatic carcinoma of the uveal tract: an evidence-based analysis. Clin Experiment Ophthalmol. 2007 Aug;35(6):553-65. Review.

Szemüreg daganatok

1.        Sagerman R.H., Alberti W.E. (eds.): Radiotherapy of Intraocular and Orbital Tumors /2nd Revised Edition/

2.        Springer Verlag Berlin Heidelberg New York, 2003.

3.        Bajcsay A.: A szem és az orbita (in: Sugártherápia, szerk. Németh György) Springer Tudományos Kiadó Kft., 2001.

4.        Wilson MW, Czechonska G, Finger PT and al.: Chemotherapy for eye cancer. Surv Ophthalmol 2001; 45: 416-4445.

5.        Ahmad SM, Esmaeli B.: Metastatic tumors of the orbit and ocular adnexa. Curr Opin Ophthalmol. 2007 Sep;18(5):405-13.

6.        Bernardini FP, Bazzan M.: Lymphoproliferative disease of the orbit. Curr Opin Ophthalmol. 2007 Sep;18(5):398-401. Review.

 

Készítették (a képviselt szakterület feltűntetésével):

Dr. Bajcsay András (sugárterápia)

Dr. Bánfalvi Teodóra (bőrgyógyászat, klinikai onkológia)

Dr. Berta András (szemészet)

Dr. Németh György (sugárterápia)

Dr. Récsán Zsuzsanna (szemészet)

Dr. Salacz György (szemészet)

Dr. Süveges Ildikó (szemészet)

Dr. Tóth Jeannette (szemészet)

Dr. Tulassay Tivadar (gyermekgyógyászat)

 

 

Onkológiai fórumok

 

Lokalizációk

 

Onkológiai ellátás minimumfeltételei

 

Onkológiai statisztika